Április 27-én, 98 éves korában elhunyt Dr. Edith Eva Eger, a holokauszt egyik legismertebb túlélője, világhírű klinikai pszichológus és író. Most rá emlékezünk.

Búcsú Dr. Edith Eva Egertől

Szomorú, de egyben méltósággal teli feladat megemlékezni egy olyan emberről, mint Edith Eva Eger. Az ő élete a bizonyítéka annak, hogy a legmélyebb szenvedésből is születhet fény, emberség és gyógyító erő. 

Edith Eva Eger Elefánt Edit Éva néven született Kassán, 1927. szeptember 29-én. Szülővárosa Edith születése idején Csehszlovákiához tartozott. Édesapja Elefánt Lajos, aki szabóként dolgozott, édesanyja Ilona. Két idősebb testvére Klára és Magda. Szülei magyar származású zsidók.

Edith gimnazista korában balettórákra járt, gimnasztikázott, és tagja volt a Magyar Olimpiai Csapatnak. 1942-ben a magyar kormány új zsidóellenes törvényeket vezetett be, ennek következményeként Edith el lett távolítva a csapatból. Idősebbik nővére, Klára budapesti zeneiskolába járt, hegedűn játszott; a háború idején zenetanára fedezte őt, így ő nem került koncentrációs táborba. Másik nővére, Magda zongorán játszott.

1944 márciusában Edithet a kassai gettóba kényszerítették szüleivel és Magdával együtt. Áprilisban egy téglagyárba vitték őket, ahol 12 000 másik zsidóval együtt éltek egy hónapig. Májusban Auschwitzba kerültek, ahol szüleit gázkamrában ölték meg. Edith memoárjában elmondta, hogy ugyanazon az estén, amikor édesanyját elgázosították, Josef Mengele táncolni kényszerítette őt. Fizetségként egy egész kenyeret kapott, amit aztán megosztott fogolytársaival. Ott tanulta meg azt, hogy a szabadság végső soron belső állapot. Ez a felismerés az egész életét végigkísérte, és nemcsak túlélésének kulcsa lett, hanem munkásságának alapja is.

Memoárjában arra is utal, hogy több koncentrációs tábort is megjárt, beleértve Mauthausent is. A nácik evakuálták Mauthausent, és a többi koncentrációs tábort is, amikor amerikai és orosz hadseregek közelítették meg azokat. Edithet Magdával halálmenetre küldték az 55 kilométerre levő gunskircheni táborba. Amikor már a kimerültségtől nem bírt továbbmenni, az egyik lány, akivel a Mengelétől kapott kenyeret megosztotta, felismerte Edithet, és segített őt tovább cipelni. Gunskirchenben annyira rosszak voltak a körülmények, hogy a túlélés érdekében Edithnek füvet kellett ennie, míg sokan mások kannibalizmusra kényszerültek. 1945 májusában az amerikai hadsereg felszabadította a tábort. Ekkor vette észre az egyik katona a holttestek közé vetett Edithet mozogni; orvost hívott és megmentették az életét. A felszabadítás idején 32 kiló volt, törött volt a háta, tífuszos láza, tüdő- és mellhártyagyulladása is volt.

A fizikai túlélés után azonban még nehezebb feladat várt rá: a lélek túlélése. Nem akart áldozat maradni. A háború után Edithet és Magdát amerikai hadikórházakban kezelték, majd felépülésük után visszamentek Kassára, ahol találkoztak Klára testvérükkel. Végül Edith Éger Bélához ment feleségül, akivel a kórházban ismerkedtek meg, és aki a háború alatt partizán volt. 1949-ben a kommunista fenyegetések hatására az Egyesült Államokba költöztek ki kislányukkal, ahol a házaspárnak született még három gyermeke. Edith sokáig szenvedett a háború következtében szerzett pszichés traumáktól, nem akart a történtekről beszélni gyermekeinek. Éger Béla 1993-ban halt meg.

Az Egyesült Államokban pszichológiát tanult, és az egyik legelismertebb szakértője lett a poszttraumás stressz zavar (PTSD) kezelésének. Évtizedeken át segített veteránoknak, erőszak- és trauma-túlélőknek, hogy megtalálják a szabadságot – nem a körülményeikben, hanem saját gondolkodásukban. Saját történetét hídként használta, amely elvezette őt az emberek felé.

A döntés. Kiadó: Open Books

1980-ban Edith visszatért Auschwitzba, hogy szörnyű emlékeivel és elfojtott érzelmeivel szembenézzen.

Legnagyobb ajándéka a világnak a 2017-ben megjelent A döntés (The Choice) című könyve volt. Ebben nem csupán Auschwitz borzalmait mesélte el, hanem azt a mély igazságot is, amit saját szenvedéséből hozott felszínre: mindig van választásunk. Még a legsötétebb pillanatokban is választhatjuk a reményt, a megbocsátást, a szeretetet és a növekedést a gyűlölet, a keserűség és az önsajnálat helyett. „A legnagyobb koncentrációs tábor a fejünkben van – mondta többször. – És a kulcs mindig nálunk van.” Dr. Eger öröksége nem a szenvedés története. Az ő öröksége a remény. Az a hit, hogy a múlt nem láncolhat meg bennünket örökre. Az a bátorság, amellyel szembenézett a fájdalmával, és az a nagylelkűség, amellyel mindezt megosztotta másokkal. Könyve milliók számára vált kapaszkodóvá, és nem túlzás azt mondani, hogy életeken változtatott.

Edith Eger élete példa arra, hogy az emberi lélek milyen hihetetlen erővel bír. Nem felejtette el a történteket, de nem hagyta, hogy azok határozzák meg őt. Inkább bölcsességgé, segítséggé és fényé változtatta a sötétséget.

Emléke áldás és erőforrás marad mindazoknak, akik valaha is úgy érezték, nincs kiút.

Isten nyugosztalja Dr. Edith Eva Egert!

Forrás:

wikipedia

Felső kép: wikimedia commons