Amikor a legtöbben sivatagra gondolnak, a képzeletükben forró, száraz, kopár táj jelenik meg, ahol alig van élet. Pedig a látszat csal. Az arizonai sivatagban egy rendkívül alkalmazkodó növény éli hosszú életét: a sivatag őrzője. A túlélő. A saguaro kaktusz (Carnegiea gigantea).

Ilyen nagyra nő a saguaro kaktusz. A fotó forrása: Dominic / wikipedia

Ez a különleges kaktuszfaj kizárólag a Sonora-sivatagban fordul elő, főként Arizona államban, valamint Mexikó Sonora államában és Kalifornia egyes részein. Az évi csapadékmennyiség ebben a térségben alacsony – jellemzően 200–300 milliméter –, és az eső általában rövid, heves záporok formájában hullik le. A nyári hőség gyakran meghaladja a 45°C-ot. Ebben a szélsőséges környezetben a saguaro kivételes túlélőnek számít.

A saguaro lassan növekszik: az első években mindössze néhány centiméteres. Körülbelül 50–70 éves korára fejlődnek ki az oldalágai, amelyek miatt a növényt gyakran kandeláberkaktusznak is nevezik. A legidősebb példányok akár 11–14 méteresre is megnőhetnek, törzsük vastagsága elérheti a 60 centimétert. Bordázott, zöld felületüket tövisek borítják, amelyek védelmet nyújtanak az állatok ellen, és segítik a vízmegtartást is.

A saguaro különleges vízgazdálkodása lehetővé teszi számára, hogy éveken át elviselje az aszályt. Vastag szöveteiben hatalmas mennyiségű vizet képes tárolni, miközben minimálisra csökkenti a párologtatást. A gyökérrendszere sekély, de rendkívül szélesen terül el, így képes gyorsan felszívni a ritka esőzések vizét.

Nem zavarja a magas hőmérséklet. A fotó forrása: pixabay

A saguaro májusban és júniusban virágzik. A növény hajtásain fehér, tölcsér alakú virágok jelennek meg, amelyek éjszaka kezdenek nyílni, és napközben teljesen kitárulnak. A virágokban lévő nektár és virágpor sok állatot vonz: méheket, madarakat, például kolibriket, és éjszaka még denevéreket is. A virágokból fejlődő termés pirosas színű, lédús, és fontos táplálékforrás a sivatag állatainak – valamint évszázadok óta az őslakos népek számára is.

Ilyen szép virágokat hoz. A fotó forrása: Stan Shebs

A saguaro nemcsak biológiai szempontból jelentős. Kulturális szerepe is figyelemre méltó. A Tohono O’odham nevű őslakos közösség szentként tekint a kaktuszra, és különleges ünnepet is rendeznek a gyümölcsszedés idején.

A saguaro legismertebb példánya hosszú évtizedeken át Tucson közelében állt, és a helyiek csak "A Nagy Öreg"-ként emlegették. Több mint 200 éves volt, 13 méter magasra nőtt, és hatalmas karjaival messziről felismerhető volt. A növény túlélt szárazságot, viharokat, jégesőt, sőt még egy villámcsapást is. Azonban 2020-ban egy szokatlanul erős szélvihar letörte az egyik ágát, a törzse megrepedt, és statikailag instabillá vált. Végül a természetvédelmi szakemberek kénytelenek voltak eltávolítani.

Az ember kicsinek tűnik mellette. A fotó forrása: Sullynyflhi / wikipedia

A Nagy Öreg esete sokakat megérintett. Helyiek és turisták egyaránt ellátogattak hozzá a búcsú napján, hogy tisztelegjenek előtte. Bár a kaktusz már nincs a helyén, emléke tovább él a környék lakóinak emlékezetében, és jelképe maradt annak, hogyan lehet hosszú távon alkalmazkodni egy rendkívül mostoha környezethez.

A saguaro kaktusz ma is a Sonora-sivatag ikonikus növénye. Élete és túlélési képességei nemcsak biológiai csodák, de egyben emlékeztetnek arra is, mennyi rejtett élet és történet húzódik meg a világ legszélsőségesebb tájain is.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: pixabay