Valahol a trópusi szigetek forró, párás mélyén, ahol az ég és a tenger kékje összeolvad, egy különös, mitikus hangulatot árasztó fa emelkedik ki a tájból: a kanári sárkányfa, vagy sárkányvérfa. Neve sejtelmes, sőt kissé félelmetes is, ám mégis vonzza az embert, mint egy régi legenda, amit újra és újra el kell mesélni.

A sárkányvérfa – latin nevén Dracaena draco – elsősorban a Kanári-szigeteken, Madeira szigetén és Észak-Afrika egyes részein őshonos. Már az első pillantásra is szokatlan: törzse vaskos, megcsavarodott, szürke kérge repedezett, és mintha több száz év bölcsességét őrizné. A fa koronája olyan, mintha egy hatalmas zöld esernyő lenne – sűrű, tűszerű levelei sugarasan szétterülnek, mint egy kinyílt napernyő. De amitől igazán különleges, az a vére: ha megsebzik a törzsét, sötétvörös gyanta kezd csorogni belőle, mintha maga a fa sírna, vagy talán harcolna. Ezt a gyantát nevezték el „sárkányvérnek”.

A régi idők emberei szentként tisztelték ezt a fát. A gyanta különleges illatot áraszt, és az ókorban úgy hitték, mágikus ereje van. Használták orvosságként, balzsamként, sőt, festékként és füstölőként is. A középkori alkimisták a sárkányvért csodás elixírként emlegették, amely képes volt sebeket gyógyítani, sőt talán még az örök élet kulcsát is magában rejtette. A legendák szerint, ha valaki egy sárkányvérfa árnyékában pihent meg, különös álmokat látott – álmokat, melyek megmutatták a jövőt.

A fa maga is igazi időutazó. Egyes példányai több száz, sőt ezer évig is élnek. A legidősebb ismert példány, az „El Drago Milenario” a Kanári-szigeteken, Tenerifén található, és becslések szerint több mint 800 éves. Egy egész kis tér épült köré, hogy megőrizzék a jövő nemzedékeinek. Olyan, mintha egy élő emlékmű lenne: csendesen áll, figyel, és közben őrzi a természet és az emberiség titkait.

Sárkányfa Tenerifén. A fotó forrása: wikipedia

A sárkányvérfa nem csupán misztikus múltat hordoz. Napjainkban is fontos szerepe van a természetvédelemben. Mivel élőhelye veszélyeztetett, a sárkányvérfát ma már védett növényként tartják számon. Ültetik botanikus kertekbe, kutatják gyantájának összetételét, és próbálják megőrizni ezt a különleges fajt a klímaváltozás szorításában.

Mégis, van benne valami megfoghatatlan. Egy fa, amely vörös gyantát könnyezik, mintha egy régi sárkány lelke élne benne. Aki látott már sárkányvérfát a saját szemével, azt mondja, olyan érzés, mintha egy másik világba lépne át: egy olyan világba, ahol a természet még beszél, és a fák meséket suttognak a széllel.

Sárkányfa La Palma. A fotó forrása: pixabay

Végezetül pedig elmondok egy varázslatos legendát a sárkányvérfáról, amely ősi időkbe repít vissza, ahol még sárkányok és bölcs mágusok jártak a világban.

A Sárkány Könnye – egy ősi legenda a sárkányvérfáról

Réges-régen, amikor az emberek még tábortüzek mellett meséltek a csillagok alatt, és a világot hatalmas, szárnyas lények járták, élt egy sárkány, akit Draconisnak hívtak. Draconis nem volt gonosz, mint a mesék sárkányai általában, hanem egy bölcs és jóindulatú őrzője volt a hegyeknek, völgyeknek és erdőknek. Szárnya alatt virágzott az élet, és minden teremtmény tisztelte őt.

Egy nap azonban idegenek érkeztek a szigetre – emberek, akik aranyat, hatalmat és örök életet kerestek. Hamar híre ment, hogy Draconis szívében különleges erő rejlik, és vére képes csodákra: gyógyítani, megvédeni, sőt halhatatlanságot adni annak, aki birtokolja. A kapzsiság elvakította az embereket, és vadászok indultak a sárkány ellen.

Draconis tudta, hogy az emberek nem fogják meghallani a bölcs szót, így elrejtőzött a Kanári-szigetek egyik legmagasabb csúcsán. Ám egy sötét éjszakán, mikor az ég vörösre festette a láthatárt, a vadászok rátaláltak. Hosszú harc következett, melynek végén Draconis megsebesült – és ott, ahol vére a földbe hullt, a talaj megremegett.

Az égből villám csapott le, a föld megnyílt, és ahol a sárkány vére a földet érte, egy különös fa sarjadt ki. Törzse szürkés, szinte pikkelyes volt, mintha a sárkány bőre élne tovább benne. Amikor a kérgét megkarcolták, vörös nedű szivárgott belőle – a sárkány vére. Az emberek megijedtek, és elmenekültek, soha többé nem tértek vissza. A fa pedig ott maradt, némán őrizve a sárkány emlékét.

A legenda szerint Draconis lelke azóta is a fában él, és minden fa, ami ebből az elsőből sarjad, egy-egy csepp a bölcs sárkány tudásából és erejéből. A sárkányvérfák nem csupán növények – élő őrzők, akik a természet rendjére vigyáznak.

Azt is mondják, hogy ha egy igaz szívű ember egy ilyen fa alatt elalszik, álmában találkozhat Draconisszal, és választ kaphat egy régi kérdésre, amit senki más nem tud megválaszolni.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: pixabay