Marie Curie Maria Salomea Skłodowska néven született Lengyelországban 1867. november 7-én. Fizikus és kémikus volt, felnőttként minden idők egyik legfigyelemreméltóbb tudósává vált. A radioaktivitás úttörő kutatója. Ő volt a párizsi Sorbonne első női professzora. Franciaországban élt, ott érte el tudományos eredményeit. Noha dicséreteinek hosszú listája bizonyítja messzemenő hatását, de a kémia, a fizika és az orvostudomány területén nem minden fontos munkáját ismerték el díjjal.

Íme, néhány tény, amit talán te sem tudtál a kutatóról és életéről.

1. Felmenői tanárok voltak

Maria Skłodowska nagyapja, Józef Skłodowski, köztiszteletben álló tanító volt Lublinban. Apja, Władysław Skłodowski matematikát és fizikát tanított, és két fiúgimnáziumnak volt az igazgatója. Anyja, Bronisława egy tekintélyes lányinternátust vezetett Varsóban. Szülei rendkívül fontosnak tartották a tanulást, és ragaszkodtak ahhoz, hogy minden gyermekük – beleértve lányaikat is – minőségi oktatásban részesüljön otthon és az iskolában is. Maria az iskolai tanulmányai mellett apjától külön természettudományi órákat vett, 15 évesen pedig kiváló eredménnyel végezte el a középiskolát.

2. Alternatív oktatást kellett keresnie a nők számára

Miután megszerezte az érettségit, Maria abban reménykedett, hogy a varsói egyetemen tanulhat testvérével, Bronisława-val. Ez a célja azonban nem valósulhatott meg. Az egyetemre nem vették fel, mert egyrészt nő volt, másrészt lengyel. Akkoriban nehéz idők jártak, illegális volt, hogy a nők felsőoktatási intézményekbe járhassanak. A varsói egyetem pedig betartotta a szabályokat, nem fogadott be nőket, így a testvérek kénytelenek voltak a Flying University-be iratkozni, ahova diáklányok is jelentkezhettek. Az intézmény a szigorú törvények miatt folyamatosan változtatta az egyetem helyszínét, hogy ne hívja fel magára a hatóságok figyelmét, hiszen feltűnt volna, hogy nők is látogatják az egyetemet. 1891-ben Maria Párizsba költözött nővéréhez, ahol beiratkozott a Sorbonne-ra, hogy továbbtanuljon. Bronisława is ott tanult, orvosnak készült.

3. Marie Curie az egyetlen személy, aki két tudományban is elnyerte a Nobel-díjat

1903-ban professzora, Henri Becquerel felügyelete alatt Marie megkapta doktori címét, Franciaországban elsőként, mint nő. Ugyanebben az évben Pierre Curie, Marie Curie, és Henri Becquerel együttesen megkapták a fizikai Nobel-díjat, „…elismerésül azért a rendkívüli szolgálatért, melyet csoportmunkával nyújtottak a Henri Becquerel által felfedezett radioaktív sugárzás további kutatásában”. Marie és Pierre nem tudtak Stockholmba menni, hogy személyesen átvegyék a díjat. Életük messze volt a fényűzéstől. A Nobel-díj honoráriumának egy részéből újratapétázták párizsi lakásuk falait és modernizálták fürdőszobájukat, a maradék pénzt pedig megosztották az arra szoruló diákokkal és ismerősökkel.

A Nobel-díj hirtelen híressé tette a Curie házaspárt. A svéd akadémia történetében Marie Curie volt az első nő, akit a díjjal megtiszteltek.

A tudományos közösség is egyre jobban elismerte a munkáját és 1911-ben a svéd királyi Tudományos Akadémia neki ítélte az 1911-es kémiai Nobel-díjat, „elismerésképpen a rádium és polónium felfedezésért, a rádium sikeres izolálásáért, és ennek a figyelemreméltó elemnek további tanulmányozásáért”. Ekkor egy híres és tanult lengyelekből álló delegáció, köztük a világhírű regényíró Henryk Sienkiewicz, megjelent Párizsban, hogy Marie Curie-t visszacsalogassa (az akkor még orosz–német–osztrák uralom alatt álló) hazájába. A terv sikertelenséggel zárult; a Nobel-díj átvétele után egy hónappal Marie-t depresszióval és vesebántalmakkal kórházba kellett szállítani.

4. Két elemet is neki köszönhetünk a periódusos rendszerből

A fizika világában még senki más nem vette észre, amit Marie Curie egyetlen mondatban fejezett ki tanulmányában, utalva az uránszurokérc és a kalkolit tulajdonságára, összehasonlítva az uránéval: „Ez a figyelemreméltó tény oda vezet, hogy ez a két ásvány olyan elemet tartalmazhat, ami sokkal aktívabb, mint az urán”. Később Curie visszaemlékezett arra, milyen szenvedélyes vágyat érzett hogy bebizonyítsa ezt a hipotézist, mégpedig olyan gyorsan, amennyire csak lehet. Pierre Curie biztos volt abban, hogy amit felesége felfedezett, a tudomány szempontjából megállja a helyét. A jelenség annyira felkeltette érdeklődését, hogy ideiglenesen abbahagyta a kristályokon megkezdett munkáját, és csatlakozott felesége kutatásához. 1898 áprilisában kimértek, és mozsártörőben összezúztak mintának 100 gramm uránszurokércet. Akkor még nem tudták, hogy ilyen kevés mennyiségben alig van jelen, amit keresnek, és hogy tulajdonképpen tonnányi ércre lesz szükségük a kísérlet végrehajtásához.

1898 júliusában Pierre és Marie együtt adtak ki egy tanulmányt egy általuk újonnan felfedezett elemről, amit Marie hazája tiszteletére polóniumnak nevezett el. 1898 decemberében egy másik elem, a rádium felfedezését is publikálták, amely nevét erős radioaktivitása miatt kapta.

5. Nobel-díjasok a családjában

Kimondhatjuk, hogy a Curie család rendkívül sikeres volt a tudományok egyes területein. Amikor Marie és Pierre 1903-ban elnyerte a Nobel-díjat, lányuk, Irène még csak 6 éves volt. 17 éves korában matematikát és fizikát kezdett tanulni a Sorbonne-on, úgy tervezte, szülei nyomdokaiba lép. Az első világháború kitörésekor egészségügyi önkéntes lett édesanyja mellett, majd önállóan dolgozott tábori röntgenező nővérként. 1918-tól édesanyja asszisztense lett a párizsi Radiológiai Intézetben. S amikor a nukleáris kémia tárgyat tanította a leendő mérnököknek, megismerkedett Frédéric Joliot-val. 1926-ban kötöttek házasságot és kölcsönösen felvették egymás családnevét. Irène 1925-ben doktorált a szülei által felfedezett polónium alfa-sugárzása témában. Férjével együtt 1934-ben felfedezték a mesterséges radioaktivitást. Az"új elemek előállításának radioaktív kémiájában végzett munkájukért" 1935-ben kémiai Nobel-díjjal jutalmazták őket.

Marie és Pierre Curie másik veje, Henry Labouisse amerikai diplomata, aki a kisebbik Curie lányt vette feleségül, Ève-t. Henry évekig a Marshall-terv keretében dolgozott Franciaországban, és az UNICEF főigazgatója volt 1965 és 1979 között. A béke Nobel-díjat munkájáért 1965-ben vehette át.

6. Marie Curie a legfontosabb munkáját egy fészerben végezte

A kutatás, amely Marie Curie első Nobel-díját hozta el, hosszú ideig tartó fizikai munkát igényelt. Annak bizonyítására, hogy új elemeket fedeztek fel, férjével számos példát kellett igazolniuk. Az érc kémiai összetevőire való lebontásához a szokásos laboratóriumaik nem voltak elég nagyok, ezért munkájukat egy régi fészerbe helyezték át az iskola mögött, ahol Pierre dolgozott. A fészer nyáron melegház volt, télen huzatos, az üvegtető nem védte meg őket teljesen az esőtől, és az időjárás viszontagságaitól. Miután a híres német vegyész, Wilhelm Ostwald megtekintette a Curie-k fészerét, mert kíváncsi volt, honnan indult a rádium felfedezése, ő maga is azt hitte, hogy csak viccet űznek vele, mert a fészer inkább hasonlított egy istálló és krumplitároló kettőséhez.

7. Marie Curie élete a radioaktivitásról szólt … és a halála is

Mivel abban az időben még nem tudtak a radioaktív sugárzás veszélyes hatásairól, a Curie házaspárnak fogalma sem volt arról, milyen árat követelt kutatói munkájuk. Amikor Marie a 20.század elején a sugárzással kapcsolatos legfontosabb kutatását végezte, még csak nem is sejtette, milyen hatással lesz ez az egészségére. Egyáltalán nem volt szokatlan, hogy polóniummal és rádiummal a zsebében járkált a laborjában. Szabadon tárolta a radioaktív anyagot. Örömet okozott neki, hogy felfedezését láthatta. Az izzó csövek számára halvány, tündéri fények voltak. Marie 1934 tavaszán Lengyelországba utazott. Ez volt az utolsó látogatása; 1934. július 4-én aplasztikus anémiában a kelet-franciaországi Passyban, a Sancellemoz nevű szanatóriumban meghalt. Halálát majdnem biztosan a káros hatású, ionizáló sugárzás okozta. Marie a legkisebb elővigyázatosság nélkül dolgozott a radioaktív anyagokkal. Kezén rádium okozta égésnyomok voltak láthatóak. Állítólag a jegyzetei még mindig radioaktívak, ezért egy ólommal bélelt dobozban tartják őket, feltehetőleg legalább 1500 évig.

8. A Curie házaspár szeánszokon is megjelent

Eusapia Palladino olasz spiritiszta fizikai médium volt. Rendkívüli erőket vallott magának, például hogy képes lebegni az asztalokon, kommunikálni a halottakkal szellemi vezetőjén, John Kingén keresztül, és azt állította, hogy más természetfeletti jelenségeket is elő tud idézni. 1905-ben a férfi Párizsba érkezett, ahol sok más tudós mellett a Curie házaspár is érdeklődéssel fogadta. Egyszerűen nem tudták eldönteni, hogy amit a médium mutat az csalás, vagy egy érdekes jelenség. A négylábú felemelt asztalok, a tárgyak elmozgatása egyik helyről a másikra érintés nélkül, fények – a Curiek ezeket a médiumi szeánszokat „tudományos kísérleteknek” tekintették, és részletes feljegyzéseket készítettek róla. Anna Hurwic történész szerint lehetségesnek tartották, hogy van a spiritualizmusban egy ismeretlen energia forrása, amely felfedi a radioaktivitás titkát. A médium Pierre Curie-t meg tudta győzni, felesége kissé szkeptikus maradt.

9. Marie Curie a kitüntetéseiket háborús célokra adományozta

Marie Curie mindössze néhány éve volt kétszeres Nobel-díjas, amikor azt fontolgatta, hogy megválna a kitüntetéseitől. Az első világháború kezdetén Franciaország aranyat kért a háborús erőfeszítések finanszírozására, ezért röviddel a háború kitörése után az ő és férje arany Nobel-medálját is háborús célokra adományozta.

10. Marie Curie kifejlesztett egy hordozható szerkezetet a katonák kezelésére

Marie Curie azon vágya, hogy segítsen választott országának megvívni a háborút, nem ért véget a díjak adományozásával. Az adományozást követően felkeltette érdeklődését a röntgensugárzás, és rájött arra, hogy ez a technológia segíthet a csatatéren harcoló katonákon. Az első világháború alatt Marie Curie szorgalmazta a mozgatható radiografikus egységek, népszerű nevükön a petites Curies („kis Curie-k”) használatát, a katonák sebesüléseinek jobb kivizsgálásáért. Ezek a szerkezetek rádiumcsövekből álltak, amik egy színtelen, radioaktív gázt bocsátottak ki, ezt később radon néven ismerte meg a világ. Skłodowska-Curie személyesen szolgáltatta a csöveket, amelyeket tisztított rádiumból állított elő. Curie meggyőzte a francia kormányt, és rávette gazdag barátait is, hogy támogassák anyagilag a röntgenkészülék-ötletét. Habár a katonaorvosok tiltakoztak ellene, Marie Curie ezt figyelmen kívül hagyta, és ő maga ment el, hogy eszközével kezelje a sérült katonákat. Találmánya hatásosnak bizonyult, sok életet mentett meg vele.

11. Orvosi kutatási központokat létesített

Curie-nek sikerült meggyőznie a francia kormányt a Rádium Intézet megalapításának szükségességéről. Miután az intézetet 1914-ben megépítették, megkezdődött a kutatás a kémia, fizika, és az orvostudomány terén.

1921-ben az Egyesült Államokba utazott, hogy előteremtse a rádiummal kapcsolatos további kutatásokhoz az anyagiakat. Amerikában szívesen fogadták. Ugyan a nyilvános szereplés kimerítette, célját elérte. Második amerikai útja 1929-ben elég gyümölcsöző volt és sikerült felszerelnie az 1925-ben megalakult varsói Rádium Intézetet, ahol orvos nővére, Bronisława volt az igazgató.

Későbbi éveiben Curie elvállalta a Pasteur Intézet vezetését. A párizsi egyetem felállított számára egy radioaktivitást vizsgáló laboratóriumot, és ő lett a párizsi és a varsói Curie Intézet alapítója is. A már említett felfedezésein kívül kutatásai feltártak más radioaktív anyagot is az urániumsókon kívül; ilyen volt például a tórium. Személyes vezetése alatt álltak azok a kísérletek is, melyekben a világon először vették vizsgálat alá a neoplazma (rákos sejtek) radioaktív izotópokkal való kezelhetőségének lehetőségét.

Forrás:

wikipedia

mentalfloss.com

Felső kép: atomiarchive.com

Többi kép: wikipedia