Egy csendes forradalmár: Jane Goodall

Kategória:
Emberek, Egyéb emberi

Egy csendes forradalmár: Jane Goodall

Kevés ember van a világon, akinek a neve egyet jelent a reménnyel, az állatok iránti szeretettel és a környezetért való fáradhatatlan küzdelemmel. Jane Goodall ilyen ember volt. Amikor 26 évesen először lépett Afrikába, sokan szkeptikusan tekintettek rá: nem volt tudományos végzettsége, nem követte a kor akadémiai útjait. De amit magával vitt, az sokkal többet ért bármilyen diplománál: kíváncsiság, alázat és nyitottság az élővilág felé. Amikor először hallottam Jane Goodall nevét, még gyerekként, talán egy dokumentumfilm végén, csak annyit tudtam róla: „ő az a nő, aki csimpánzokkal él”. Évek múltán, amikor már felnőtt fejjel olvastam róla, akkor értettem meg igazán, hogy ő nem csupán csimpánzokat tanulmányozott – hanem minket, embereket is tanított arra, hogyan tekintsünk a világra.

Most, hogy elment közülünk, úgy érzem, nem egyszerűen egy híres tudósról kell írnom, hanem egy olyan emberről, aki csendesen, szelíden, mégis forradalmian formálta a gondolkodásunkat.

Egy fiatal lány álma

Valerie Jane Goodall 1934-ben, Londonban született Mortimer Herbert Morris-Goodall és felesége, Margaret Myfanwe Joseph (Vanne, ahogy Jane említette) első gyermekeként. A család kisebbik gyermeke, Judy négy évvel később érkezett. A kis Jane második születésnapjára édesapjától egy élethű játékcsimpánzt kapott, amit a Londoni Állatkertben született csimpánzkölyök után Jubilee-nek neveztek el. A barátok figyelmeztették a szülőket, hogy egy ilyen ajándéktól rémálmai lesznek a gyereknek. De Jane imádta a majmot, amely élete végéig ott ült angliai otthonában, egy székben. Szüleik válása után - ekkor Jane nyolcéves volt -, a két lány az édesanyjukkal a tengerparti Bournemouthba költözött, ahol anyai nagyanyjuk és Vanne két testvére éltek. Jane már kislányként arról álmodott, hogy egyszer eljut a vadonba, ahol az állatokat szabadon figyelheti meg. Érettségi vizsga után elvégzett egy titkárnői tanfolyamot, és 1957–58-ban Louis Leakey alkalmazottja lett Kenyában. Dr. Leakey úgy gondolta, az általa kutatott Olduvai-szurdok egykori emberszabásúinak viselkedését könnyebben lehetne rekonstruálni, ha megfigyelnék a mai emberszabású majmok egyéni és szociális viselkedését, természetes környezetükben. Így került Jane a Gombe-patak mellé csimpánzokat tanulmányozni. Rajta kívül még Dian Fossey figyelte meg a hegyi gorillákat Ruandában, illetve Biruté Galdikas az orangutánokat Borneón. Munkája idején Jane (dr. Leakey segítségével) rövid nagy-britanniai tartózkodásokkal a Cambridge-i Egyetemen írhatta a doktori dolgozatát 1962 és 1965 között. Amikor 1960-ban Tanzániába érkezett, három dolgot vitt magával: egy jegyzetfüzetet, egy távcsövet és a végtelen kíváncsiságát.

Tanzánia erdeiben kezdte meg legendás kutatásait a csimpánzokkal. Az ő szemlélete változtatta meg a világ tudományos gondolkodását: bebizonyította, hogy a csimpánzok képesek eszközöket készíteni és használni, hogy összetett társas kapcsolataik vannak, és érzelmeket élnek át – éppen úgy, ahogyan mi. De talán még a felfedezéseinél is fontosabb, hogy Jane nemcsak tudós szemmel, hanem szívvel figyelte őket.

Jane Goodall a tanzániai Gombe Nemzeti Park igazgatója is volt. Képen a park lakói. Forrás: Ikiwaner / wikipedia

Kutatóból a Föld hangja lett

Ahogy a csimpánzpopulációk és az afrikai erdők pusztultak, Jane Goodall ráébredt, hogy nem elég csak kutatni. Aki szeret, annak meg kell szólalnia. Ezért lett tudósból aktivista. Megalapította a Jane Goodall Intézetet, majd elindította a Rügyek és Gyökerek (Roots & Shoots) mozgalmat, amely fiatalok millióit inspirálja világszerte arra, hogy cselekedjenek a bolygóért. A mozgalomnak mostanra már több mint 11 000 csoportja van 115 országban. A Jane Goodall Intézet pedig 2006 óta Magyarországon is működik.

2009-ben hazánkba is ellátogatott, a képen a magyarországi Rügyek és Gyökerek mozgalom tagjaival beszélget. Forrás: Csigabi, CC BY-SA 3.0, wikipedia

Nem nagy szavakkal, hanem apró példákkal tanított minket. Minden előadásán, interjújában és könyvében újra és újra elmondta: a világ nem egyszerre változik meg, hanem minden egyes ember kis döntésein keresztül. Minden apró cselekvés számít – legyen az egy fa elültetése, tudatos vásárlás vagy a környezet iránti tisztelet.

Jane Goodall története arról szól, hogy egyetlen ember, kitartással és szeretettel képes megváltoztatni a világot. Nem a hősiesség harsány gesztusaiban hitt, hanem a csendes, kitartó munkában – abban, hogy ha elég sokan teszünk valami kicsit, abból együtt valami hatalmas születhet.

Jane Goodall nem csupán egy híres etológus volt, hanem egy emberi mérce: valaki, aki bebizonyította, hogy szelíden is lehet forradalmat csinálni. Öröksége bennünk él. Minden fában, amit elültetünk. Minden döntésben, amit meghozunk, és főleg akkor, amikor cselekedeteinkkel nem csak a jelenre, hanem a jövőre is gondolunk.