Vajon a Földön élők kevésbé figyelmesebbek lettek, mint 30 évvel ezelőtt? A kutatók szerint igen, ezért nem árt, ha odafigyelünk erre, hiszen mostanában még fontosabb, hogy kedvesebb, szelídebb, együttérzőbb emberré váljunk.

Hogyan legyünk együttérzőbbek?

Egy olyan világban, amelyben a legtöbb hír tömeges lövöldözésekről, terrortámadásokról szól, könnyű feltenni egy olyan kérdést: Mi a baj az emberekkel manapság? Egy, az amerikai Michigani Egyetem által 2010-ben elindított tanulmány szerint egyre kevésbé vagyunk figyelmesek másokkal. Sarah Konrath vezető kutató felfedezte, hogy az elmúlt 30 évben legalább 40 százalékkal csökkent az empátia, kevésbé alkalmazkodunk mások érzéseihez és nézőpontjaihoz. Konrath és főleg egyetemi hallgatókból álló csapata ezt a tendenciát a nárcizmus, az individualizmus és az anyagi önérdek általános kiugrásának tulajdonította, hiszen fenti dolgok útjában állnak annak, hogy másokkal törődjünk, elfogadjuk mások véleményét is, ha csak a magunkét vesszük előre. Habár a csökkenési ütem viszonylag stabil volt az 1979 és 1999 évek között, de 2000 után megháromszorozódott, ami azt jelenti, hogy mostanság szinte egyáltalán nem vagyunk együttérzők másokkal. Ez a tanulmány elindított egy nyilvános beszélgetést arról, hogy általánosságban mennyire vagyunk szívtelenek embertársainkkal. A szakértők szerint viszont kár azonnal a civilizált társadalom összeomlása miatt siránkozni, mert simán megfordíthatjuk a tendenciát. Ehhez pedig az kell, hogy tanuljuk meg, hogyan válhatunk együttérzővé. A szakember azt mondja, három szokást kell kialakítani ennek érdekében. Az alábbiakban ismertetem ezek mindegyikét.

1. Az együttérző emberek időt szakítanak a kapcsolatokra

Bruce D. Perry amerikai pszichiáter és Maia Szalavitz újságírónő 2010-es, Szeretni születtünk című könyvében azt sugallja, hogy kultúránk az elszakadás válságával néz szembe. 1985 és 2004 között 10-ről 24,6 százalékra ugrott azoknak az aránya, akik azt állították, hogy egyáltalán nincs olyan személy az életükben, akivel megbeszélhetik a problémáikat, akit a bizalmukba avathatnának. A válaszadók 80 százaléka csak a családtagjában bízik meg. Mary Gordon, a Roots of Empathy kanadai non-profit csoport alapítója és elnöke szerint ezért a modern élet szokásai okolhatók, hiszen a kapcsolatot jelenleg interneten keresztül tartjuk egymással. Az sms-ek és email-ek világában élve pedig nem vesszük azt észre, vagy nem foglalkozunk vele, ha valaki ránk mosolyog, megérinti a karunkat, megölel, vagy együtt nevet velünk. Mivel online tartunk kapcsolatot barátainkkal, ezért minden olyan dolog kimarad az életünkből, ami boldogsághormont termel. Kevesebb személyes interakció miatt nehéz megfejteni, hogy mi játszódik le a körülöttünk élők szívében és elméjében, ennek hiánya pedig befolyásolja az egymással szembeni viselkedésünket. Gordon azt javasolja, hogy ennek orvoslására helyezzük előtérbe a társasági életet. Azt javasolja, hogy ahelyett, hogy az íróasztalnál eszünk, menjünk el ebédelni egy barátunkkal, vagy a kollégánkkal.

A Roots of Empathy irodában, amit Mary Gordon hozott létre, a munkatársak együtt sétálnak, és a csoport időnként bowling kirándulásokat szervez a kapcsolatok erősítése érdekében. Ha a hétvégéink túlságosan tele vannak családi kötelezettségekkel ahhoz, hogy vacsorapartit szervezzünk, valami egyszerű dolgot javasol a szakember, például vásároljunk be egy barátunkkal, utána igyunk meg egy kávét. A baráti kapcsolatok fontosak, ebben a világban különösen.

2. Az együttérző ember figyelembe veszi mások stresszszintjeit

Sosem tudhatjuk, más milyen keresztet visel, és milyen problémái vannak, amiket nem tud megoldani. Az élet stresszesebbé vált – elég, ha a világjárványra, vagy szomszédaink háborújára gondolunk. Bármilyen stressz csökkentheti az empatikus képességeket. Aggódhatunk amiatt is, hogy elveszítjük az állásunkat, vagy beteg egy szerettünk.

Loren Martin, a Torontói Mississaugai Egyetem pszichológiai tanszékének adjunktusa a szorongás és az együttérzés kapcsolatát tanulmányozta. Kutatásai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a stressz megzavarhatja a „magasabb rendű kognitív empatikus viselkedést” – például azt, hogy képes legyen elfogadni és értékelni mások nézőpontját.

Gordon szerint az emberek egyáltalán nem biztos, hogy azért cselekszenek úgy, ahogy, mert önzőek, vagy nárcisztikus hajlamaik vannak, hanem lehet, hogy csak a környezetükben lévő kedvezőtlen tényezőkre reagálnak így. Ha valaki például szűkszavú, vagy túlságosan kritikus, akkor egy-két kedves szó az irányába sokat segíthet. Amikor mi magunk is empatikusak vagyunk másokkal, akkor sokkal valószínűbb, hogy cserébe mi is empatikus viselkedést kapunk. Gordon azt javasolja, hogy mindig emlékezzünk kapcsolatunkra, mielőtt esetleg türelmetlenül bánunk a másikkal.

3. Az együttérző emberek mindig keresik a csodát

Azok az emberek, akik keresik a csodát élmények átélésével, sokkal empatikusabbak másoknál. Olyan élményekre gondolok, mint például a hegycsúcsról való letekintés, vagy búvárkodás, tehát ami némi félelmet hordoz magában. Úgy is mondhatnánk, hogy a komfortzónából való kilépést gyakorolják különböző „kalandok” segítségével.

A Journal of Personality and Social Psychology 2015-ben publikált kutatása szerint a csodák átélése segít minket abban, hogy az önmagunkon túli világra összpontosítsunk, és ráhangolódjunk mások jólétére is. Tehát induljunk el arra a nagyszerű kanadai utazásra, amelyről mindig is álmodtunk. Egy ilyen út megtaníthat arra, hogyan legyél együttérzőbb ember.

Forrás:

readersdigest.ca

Képek: pixabay