Sokan utaztunk már Boeinggel és hordtunk Adidast legalább egyszer az életünkben. A márkák a mindennapjaink részei, életünkhöz tartoznak, szinte mindig a szemünk előtt vannak. De hogyan is néznek ki valójában azok az emberek, akik a nevüket adják ezeknek a hatalmas vállalatoknak, vagy akinek nevéhez fűződik egy-egy márka megalapítása? Nemrég kiderült, hogy „Tiffany” valójában egy férfi, míg a Barbie babát egy igazi lányról nevezték el.

Mai és holnapi írásaimban szeretném bemutatni azokat az „arctalan” embereket, akiknek nevét az egész világon ismerik, a hozzájuk kapcsolódó termékeknek köszönhetően.

Márka mögött az ember, 1. rész

Knorr

A fotó forrása: akg-images / East News

Carl Heinrich Theodor Knorr (élt: 1800-1875) német üzletember, a Knorr élelmiszer- és italgyártó cég alapítója volt. A márkát 1838-ban alapította meg. Kezdetben más területen próbálkozott, ő látta el cikóriával a kávéipart. Utána kezdett kísérletezgetni a zöldségek és a fűszerek szárításával, ami pedig elvezetett az első szárított levesek piacra dobásához. Erre 1873-ban került sor.

A cég története: Carl Heinrich Knorr célja a fűszerek és zöldségek porrá zúzásával az volt, hogy megőrizze azok természetes ízét és tápértékét. Sok-sok kísérletezgetés után 1838-ban megalapította gyárát, ahol előállította első termékét, amit Erbswurstnak hívtak. Ez egy fűszeres borsóleves-koncentrátum volt, és a gyári munkások gyors étkezését tette lehetővé. 1873-ban Heinrich Knorr már porleveseket készített, melyeket egész Európában árultak. 1885-re pedig félkész ételeket fejlesztett ki. 2000-ben a Knorr márka az Unilever tulajdonába került a Bestfoods-szal történt összeolvadás keretében. Az Unilever világszerte jelentős befektetéseket hajtott végre, hogy a Knorr márkanév alatt számtalan terméket bevezessen, illetve a már forgalomban lévőkön is újítson. Így állították elő az extra instant leveseket, és a krémleveseket, 2006-ban pedig a Knorr a morzsolható fűszerkocka, azaz a Knorr Ízbomba terméket dobta piacra. A Knorr jelenleg az Unilever vezető élelmiszer márkája. A ma már világszerte ismert és elismert KNORR levesek, leveskockák, fűszerkeverékek, szárazalapok, mártások és további termékek széles körét kínálja Magyarországon is.

Harley Davidson

A fotó forrása: Luke Grant / Wikimedia Commons, Public Domain, UlfWittrock / Depositphotos.com

Felső kép „arcai” balról: William A. Davidson (alelnök és munkavezető), Walter Davidson (elnök és vezérigazgató), Arthur Davidson (titkár és értékesítési vezető), William S. Harley (pénztáros és főmérnök).

Amikor William S. Harley és gyermekkori barátja, Arthur Davidson 1901-ben elkezdett egy kis motor modelljén dolgozni, akkor még csak nem is sejtették, hogy egy nagy motorkerékpár-gyártó cég alapköveit tették le. Később még két Davidson csatlakozott hozzájuk: William A. Davidson és Walter C. Davidson. A cég – amely mára már egy motorkerékpár-gyártó hatalmas céggé alakult – 1903-ban vált hivatalossá, és egyedien átalakított limitált modelljeiről és nagy teljesítményű, szériagyártású motorjairól lett híres. Az első prototípusokat még a Davidson család kertjében lévő fészerben szerelték össze. A cég gyorsan fejlődött, és 1905-től kezdték el a motorkerékpárokat értékesíteni.

A cég története: A prototípus még egy 10,2 köbinches (167,15 köbcentiméteres) motorral készült, de már a készülő járművek „lelke” az úgynevezett F-hengeres 24,74 köbinches (405,41 köbcentiméteres) hengerűrtartalmú szívómotor volt, ami mindössze 2-3 lóerős teljesítményű volt. A motort be kellett pedálozni, hogy beinduljon, a hátsó kereket pedig szíjáttétellel hajtották.

A járművek első eladásra szánt példányai a Davidson család telkén, egy 13 m² alapterületű fészerben készültek. A bódé ajtaján 1903-ban már a Harley-Davidson Motor Company felirat díszelgett. Abban az évben 3 járművet sikerült eladásra szánva elkészíteni. Az első gépeket feketére festették, aranyszínű festékkel csíkozták, vörös és arany betűkkel került fel a másfél gallonos (5,7 literes) üzemtartály oldalára a Harley-Davidson felirat. A színezésről a Davidson testvérek nagynénje, Janet gondoskodott. Az első vásárlók egyike, az egykori iskolatárs Henry Meyer, az első Harley-Davidson márkakereskedő pedig C. H. Lang volt. 1904-ben típusazonosító számmal is ellátták a motorokat, abban az évben a Model 0-sok készültek. 1905-ben a vállalkozás már kezdett komollyá válni. 5 motor készült az eredetinek immár duplájára növelt területű fészerben. Walter C. Davidson minden idejét az immár teljes munkaidős alkalmazottakat foglalkoztató cég irányítására szentelte. 1905. július 4-én egy Harley-Davidsonnal (amely 64 km/h sebességre volt képes) Chicagóban megnyertek egy 15 mérföldes versenyt 19 perc 2 másodperces eredménnyel. Ez a siker is hozzájárult a márka ismertté válásához.

1906-ban az egykori Chestnut Streeten (később Juneau Avenue-re kereszteltek át) építették fel a Harley-Davidson első gyárépületét.

Fred Perry

A fotó forrása: Ismeretlen szerző / Wikimedia Commons, Public Domain, teamtime / Depositphotos.com

A negyvenes évek végén egy osztrák focista, Tibby Wegner felkereste a teniszező Fred Perryt egy csuklószorító gyártásának ötletével. Ezt az ötletet azonban elvetetették, de végül Wegnernek támadt egy másik ötlete: fehér gombos, galléros pólóing megalkotása. Az első teniszpóló, amelyet 1952-ben Fred Perry Wimbledonban viselt, azonnal óriási siker lett a sportolók körében. Perry nemcsak a nevét adta a márkához, hanem állítólag az első klasszikus darab az ő dizájnja alapján készült.

A cég története: Az 1940-es évek végén Fred Perryt megkereste Tibby Wegner, egy osztrák labdarúgó, aki feltalált egy csuklószorító eszközt. Perry néhány változtatást hajtott végre ezen, de végül az ötletet elvetették. Wegner következő ötlete az volt, hogy egy sportinget készítsen, amely hasonlított volna a francia teniszjátékos, René Lacoste rövid ujjú, galléros és gombokkal ellátott ingjére. Perryék az első kollekciót 1952-ben mutatták be Wimbledonban, és azonnal hatalmas sikert aratott a sportolók körében. Kezdetben csak két színben volt elérhető: fehérben és feketében. A márka logója pedig az eredeti wimbledoni szimbólum alapján babérkoszorút viselt. Ez az embléma az ing anyagába is bele van varrva.

Az asztaliteniszben nem volt megengedett a fehér teniszpóló, ezért Perry és társa elhatározták, hogy színes változatokkal egészítik ki márkájukat. Ez a terv az 1950-es évek végén meg is valósult, megjelentek az első színes darabok is, így lehetett válogatni piros, kék és zöld pólók közül.

Olyan gyorsan népszerűvé váltak ezek a pólók, hogy szerződések kötelezték arra a teniszjátékosokat, hogy Fred Perry pólókban lépjenek pályára. Ez könnyen megoldható volt, mivel a brand ingyen látta el teniszpólókkal a teniszezőket. A hatvanas évek komoly változást hoztak, kiszélesedett a vevőkör, s már nem csak a sportolók, de modok, skinek, futballszurkolók is viselték.

A márka kezdetben a Perry családhoz tartozott, apja visszavonulása után fia, David folytatta a cég vezetését, míg 1995-ben a japán Hit Union cég megvásárolta a brandet, noha a Perry család továbbra is szorosan együttműködött a céggel.

A márka szponzorálta egyébként kezdetektől a brit teniszezőt, Andy Murray-t egészen 2009-ig. Napjainkban a pro-Amerika és pro-Nyugat Proud Boys nevű mozgalom, szélsőjobboldali szervezet sajátította ki magának a fekete-sárga Perry pólókat, ami arra kényszerítette a vezetőket, hogy beszüntessék a fekete és sárga teniszpólók értékesítését Észak-Amerikában, így határolódtak el a politikai csoportosulástól, illetve kérték is a mozgalom tagjait, hogy ne viseljék a pólóikat.

Alexander McQueen

A fotó forrása: East News, theendup / Depositphotos.com

Az Alexander McQueen egy brit luxus divatház, amelyet Alexander McQueen (élt: 1969. március 17 – 2010. február 11) divattervező alapított 1992-ben, s amelynek jelenlegi kreatív igazgatója Sarah Burton. Alexander tizenhat évesen tanulónak szegődött a Savile Row egyik szalonjába. Az itt tanult ötletek alapján kezdte megtervezni saját kollekcióját. Később a Louis Vuitton Givenchy divatvonal vezető tervezőjeként is dolgozott. Végül 2004-ben indította el saját férfiruházati kollekcióját, amely hamar sikeres lett.

A cég története: A Givenchy divatház későbbi designere először nővéreinek varrt ruhákat, tehetsége már akkoriban is megmutatkozott.

Mindössze tizenhat éves volt, amikor tanulónak szegődött a Savile Row egyik szalonjába. A szabóság vendégei közzé tartozott Mihail Gorbacsov és (akkor még) Károly herceg is, akik mindig elégedetten távoztak az Alexander McQueen által szabott és varrt öltönyben. A divattervező ezt követően rövid időre Japánba utazott, ahol először Koji Tatsuno, majd 1992-től a milánói Reomeo Gigli asszisztense lett, akinél 1993-ban tervezte meg első önálló kollekcióját. Egy évvel később már oktatott, anélkül, hogy jómaga kijárta volna a Saint Martins College of Art and Design iskoláját. Az intézmény felkérte szabásminta-szerkesztő tanárának, majd a szabászati mesterképző vezetője lett. Miközben dolgozott és tanított, saját fejlődéséről sem feledkezett meg. Idővel megszerezte a legrangosabb londoni művészeti főiskola designer-diplomáját.

A„Hasfelmetsző Jack” névre keresztelt vizsgája kollekcióját Isabella Blow, a Tatlet magazin divatszerkesztője teljes egészében felvásárolta, és ő volt az, aki rávette McQueent, hogy középső nevének használata helyett inkább az Alexandert válassza. Első kollekciói sokkolták a nagyközönséget. Az angol divat huligánjának keresztelték, és az „enfant terrible” (elviselhetetlen gyerek) jelzőt ragasztották rá megbotránkoztató bemutatói és kreációi miatt. Többször támadták azzal, hogy ruhái hímsoviniszta eszméket, vérontást és fétisimádatot közvetítenek, egyik kollekciójának például a Highland Rape (hegyvidéki erőszak) nevet adta. Így válaszolt az őt ért vádakra: "Ha akarnám, sem tagadhatnám le, hogy a ruháim erotikusak. De nem véletlenül: én erősnek tartom a nőket, és annak ellenére, hogy nem az átlagos férfi szemével nézek rájuk, úgy vélem, sokkal jobban áll nekik a szexi, mint a naiv stílus".

1996-ban a Givenchy-hez került. Az első bemutatója ruháival saját maga sem volt megelégedve. Az 1997-es Vogue-ban azt nyilatkozta, hogy kreációi silányra, vacakra sikerültek. Két évre rá az őszi-téli show-n különös akcióra került sor: a hófehér ruhákra robotok fújtak festéket, miközben Aimee Mullins modell, akinek mindkét lábát amputálták, bonyolult faragású falábakon lépkedett végig a kifutón. Alexander előtt senki sem alkalmazott a bemutatón „testi hibás” modellt.

A Givenchy nem volt megelégedve a divattervező munkájával, kifogásolták, hogy a tervező munkái nem adták vissza azt a stílust, amit annak idején Audrey Hepburn tett népszerűvé. A kifinomultságot elváró patinás Givenchynél a megalkuvásra képtelen, született polgárpukkasztó McQueen sem kiteljesedést, sem boldogságot nem talált.

Bár 1999-ben megalapította saját divatházát, 2001 márciusáig maradt a Givenchy divatháznál, ugyanis szerződése odakötötte. "Már tisztán látom, milyen hibákat követtem el" – mondta egy interjúban később, a korábbi évekre emlékezve – "és belátom, hogy egyszer mindenkinek fel kell nőnie". E bölcsesség jegyében persze ugyanúgy sokkolta tovább a közönséget, de immár szabadon és csakis a saját nevében, az Alexander McQueen és az olcsóbb árfekvésű McQ márkajelzés alatt. 2000 decemberében a Gucci csoport megvette a divatház 51%-át. További üzleteket nyitottak, így már szinte minden fontos nagyvárosban jelen lehettek: London, Párizs, New York, Boston, Los Angeles, Milánó, Róma, Cannes, Manchester, Athén, Moszkva, Tokió, Osaka, Hong Kong, Shanghai, Peking, Szöul, Jakarta, Bangkok és Taipei.

Alexander egyre népszerűbb lett a tengerentúlon is: 2003-ban az Amerikai Divattervezők Szövetsége az év legjobb külföldi tervezőjévé avatta.

Vans

A fotó forrása: Vans / Associated Press / East News, hurricanehank / Depositphotos.com

A Vans amerikai székhelyű lábbeli- és ruházatgyártó cég, melynek székhelye a kaliforniai Cypressben található. A márka az extrém sportiparban is aktív, ahol gördeszka-, szörf-, BMX- és motokrossz-csapatokat is szponzorál. 1996 óta a Vans az éves rendszerességű Warped Tour rockfesztivál első számú szponzora. Kevesen tudják viszont, hogy a Vans cipőket és a hozzájuk kapcsolódó ruházati cikkeket gyártó márkát négy fiatal keltette életre. Kezdetben csak egy kis boltot üzemeltettek, ahol a cég csak három stílusú cipőt árusított, mintegy bemutató modellként, ami azt jelentette, hogy nem volt több cipőjük raktáron, de pénzük sem, hogy nekiálljanak a nagyobb gyártásnak. 1976-ban aztán létrehozták az azóta híressé váló „Off The Wall” elnevezésű logót. 

A cég története: 1966. március 16-án a testvérpár, Paul és James Van Doren, illetve két másik barátjuk, Gordon Lee és Serge D’Elia „The Van Doren Rubber Company” néven megnyitotta az első Vans-üzletet a kaliforniai Anaheimben. Paul Van Doren és D’Elia kezében volt a cég nagyobb része, míg James Van Doren és Lee tulajdonosként csak 10–10%-kal rendelkezett. A vállalkozás lábbeliket gyártott, amelyet közvetlenül a vásárlóknak szántak. A boltot megnyitó napon csupán háromtípusú cipőt árusítottak, mintegy bemutató modellként, ami azt jelentette, hogy nem volt több cipőjük raktáron, de pénzük sem, hogy nekiálljanak a nagyobb gyártásnak. Ezt a három különböző cipőfajtát 2,49-4,99 amerikai dollár között árusították, a cipősdobozok, amelyekben elvileg benne kellett volna lenniük, üresen sorakoztak a polcokon. Mivel már az első nap tizenkét vevő szeretett volna Vans-cipőt vásárolni, ezért megkérték a vevőket, hogy válasszák ki a nekik tetsző színt, és stílust, és jöjjenek vissza a termékért délután. Ezután Paul Van Doren és Lee lesietett a gyárba, hogy legyártsák a megrendelt cipőket. Amikor a vásárlók délután visszatértek a cipőikért, a cégvezetők rájöttek, hogy elfelejtettek pénzt félretenni a visszajáróra, így a cipőket odaadták a vevőknek, és megkérték őket, hogy másnap jöjjenek vissza azok árával. Másnap mind a tizenkét vásárló visszatért, és kifizette a cipőiket.

1988-ban Paul Van Doren 74,4 millió dollárért eladta a vállalatot a McCown De Leeuw & Co banki cégnek. 1989-ben számos Vans-lábbeliket gyártó cég ellen indult eljárás, és az amerikai, illetve a mexikói hatóságok arra utasították a vezetőket, hogy hagyjanak fel a cipők további gyártásával.

2004-ben bejelentették, hogy a Vans egyesül az észak-karolinai székhelyű VF Corporationnel.

Forrás:

wikipedia

brightside.me

Felső kép: pixabay