Ugye, ismered a Mikulást? Igen, azt a hosszú, ősz szakállas, piros ruhás, kedves bácsit, aki ajándékokat hoz a jó gyerekeknek, és virgácsot a rossz gyerekeknek. Most az a téma érdekelt, hogy vajon: kiből lett a Mikulás? És főleg, hogy milyen máig fent maradt legendák élnek róla. Mai világunkban sok gyerek Lappföldről várja a Mikulást, aki rénszarvasai vezette szánkón a kéményen keresztül érkezik. Ezzel ellentétben a valóság az, hogy egy Törökország nevű szép országban megszületett egy Miklós nevű kisfiú, aki évekkel később azzal szerzett magának népszerűséget már Szent Miklós püspökként, hogy jó tetteket vitt véghez, és jótékonykodásai messze földön híressé tették.

Szent Miklós, Krisztus után 245. körül a Kis-Ázsia-i Anatóliában, Patara városában született, egy gazdag család gyermekeként.

Szent Miklós püspök

Már születésétől kezdve csodát művelt; születése napján felállt a fürdőkádjában. A későbbi egyházi pályájára állítólag egy újabb csoda hívta fel a figyelmet: szülei megfigyelték, hogy gyermekük a böjti napokon csak egyszer szopott anyja emlőiből, már akkor betartotta az egyházi előírásokat. Alig kezdte el iskoláit, mikor Patara városában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek, árvaságra jutott. Ezért a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával Patara érsekéhez, vagyis apja testvéréhez a város kolostorába költözött. Nagybátyja felügyelete mellett nevelkedett, és gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet, majd iskoláinak befejeztével a papi hivatást választotta. Miklós fiatalon egyházi szolgálatba állt és sokat jótékonykodott. Életét az emberiségnek és a gyerekek tanítására fordította. Bárki kérte, mindig segített. Emberszeretete, segítőkészségének híre messze földre eljutott.

Myra városában választották püspökké, és 52 évig maradt is az.

Legendák

Első jelentős tette az volt, amikor három, ártatlanul megvádolt katona életét megmentette. Ez az elbeszélés legendája legrégibb rétegéhez tartozik. A katonákat koholt vádak alapján bebörtönözték és halálra ítélték. Miklós azonban megjelent Nagy Konstantin álmában, és a katonákat megmentette a hóhértól.

Megszámlálhatatlan azoknak a történeteknek a száma, amelyek a gyermekeken segíteni siető Miklósról szólnak. Az egyik ilyen történet szerint egy gonosz vendéglős elcsábított három iskolás fiút, majd megölte őket, és mint a húst szokás, só közé egy hordóba rejtette a holttestüket. Miklóst egy angyal figyelmeztette az esetre, mire ő megjelent a vendéglős házánál, föltámasztotta a gyermekeket és megbüntette a bűnöst, hóhérkézre adta.

Miklós köztiszteletnek örvendett lakóhelyén, végül égi jel hatására kedvenc városában, Myrában megválasztották püspöknek és ott is élte le élete nagy részét. Kiválóan teljesítette püspöki feladatait: segítette a szegényeket és az árvákat. Éhínség idején az egyház vagyonát a szegények megsegítésére fordította.

Miklós felnőttkorából származik az a híres történet, hogyan segített három hajadon lányon. Ez lett a világszerte ismert ajándékozó szokás kezdete. Állítólag minden este a városban sétált, hogy megtudja, kinek kell segítség. Egyszer egy ablak alatt haladt el, ami a kolostor szomszédságában volt, és ott élt egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betévő falatra is alig jutott. Ezért három, férjhez menés előtt álló lányát nyilvánosházba akarta vinni. Amikor Miklós püspök megtudta ezt, visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött keszkenőbe, majd a háznál bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és bepalánkolva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandalló-szerű tűzhelybe száradni, és az pont beleesett. Ezután terjedt el a hír, hogy Tél-Apó minden évben megajándékozza a szegényeket. Egy idő után kitudódott, hogy ki is valójában a Mikulás, ugyanis az aranyak között, amit a legkisebb lány kapott, volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő adott régebben Miklós püspöknek. De ez alkalommal az is kiderült, hogy Miklós püspök minden évben december 5-én, névnapjának előestéjén rendszeresen megajándékozza a gyerekeket.

Részt vett a niceai zsinaton is. Mikor pedig egy napon viharba került matrózok hívták segítségül, megjelent a hajón, kezébe ragadta a kormányt, és a szükséges manőver után – lecsillapítván a vihart is – biztonságban hagyta ott őket.

Egy másik történet a szent okosságát mutatja, aki egymaga játszva szembeszállt a felbőszült Diána vélt bosszújával. Történt ugyanis, hogy Miklós püspök kivágatott egy szent fát, amelyet a nép Diána istennő tulajdonának tartott. A bosszúért lihegő Diána robbanó keveréket készített, és az utazókra bízta, hogy vigyék el Myrába, és mint áldozati adományt ajánlják föl Miklós püspök jelenlétében, a templomban. Miközben azok a tengeren voltak, Miklós megjelent előttük, és fölszólította a zarándokokat, hogy a veszedelmes folyadékot tartalmazó korsót vessék a tengerbe. Megtették, és mikor a korsó a vízbe került, tartalma fölrobbant, és lobogva égni kezdett a vízen. Ezzel kinyilvánult a tervezett merénylet.

Egy gyermektelen házaspár azért imádkozott a szenthez, hogy gyermekük lehessen. Mikor fiúk született és már fölcseperedett, atyja tengerre szállt vele, hogy hálából elvigyen a myrai Szent Miklós-templomba egy díszes fogadalmi kelyhet. Útjuk közben a gyermek éppen ezzel a kehellyel akart vizet meríteni a tengerből, beleesett a vízbe, és megfulladt. Az apa, bár vigasztalhatatlan volt, a fogadalmát teljesíteni akarta, de a megígértnél sokkal egyszerűbb kelyhet tett az oltárra. Egy láthatatlan kéz azonban visszautasította a kelyhet, és lesöpörte az oltárról. Egyszer csak látja ez az ember, hogy a halottnak vélt kisfia beszalad a templomba, és elmeséli, hogy amikor beleesett a vízbe, Szent Miklós püspök vette az ölébe, és megmentette. Most már az igazi hálaajándékot tették le az oltárra.

Szent Miklós fenti legendái és a szent december 6-i egyházi ünnepe kapcsán terjedt el a XIX. században, hogy a Mikulás az ablakokba helyezett kitisztított cipőkbe szaloncukrot, vagy kisebb édességekből és déligyümölcsökből álló piros csomagot tesz.

A szent életű püspök 326. körül halt meg, halálakor lelkét az angyalok vitték el végső nyughelyére, ahol egy tiszta vizű forrás fakadt. Ez december 6-án történt, azóta ezen a napon tartjuk a Miklós-napot. Innen hirdeti azóta is a Mikulás a szeretetet a gyerekeknek.

Forrás:

wikipedia

katolikus.hu

Képek: wikipedia, pixabay