Vannak emberek, tudósok, akik annyira megelőzték korukat, hogy tudományos áttöréseiken, előrejelzéseiken és elméleteiken kortársaik csak nevettek. Pedig jobb lett volna, ha meghallgatták volna őket.

A fotó forrása: Imagno/Getty Images & Bettmann/Contributor)

Íme 10 ember, akik elméleteit kinevették!

Egy szent, aki hitt az evolúcióban

Azt mondják, Charles Darwin csinált „majmot” belőlünk, de voltak azért olyanok, akik szintén hittek az evolúciós folyamatokban. Darwin radikális evolúciós elmélete 1859-ben nemcsak a tudományos közösségre, de az egész világra erősen hatott. Pedig nem ő volt az első, aki hitt ebben. Hasonló gondolatokat fogalmazott meg i.sz. 415-ben egy másik ember is, de őt nem igazán vették komolyan.

Hippói Szent Ágoston írásaiban felvetette a teista evolúció gondolatát, hitt abban, hogy az evolúció megtörtént és Isten vezérelte. Úgy gondolta, hogy azok a dolgok, amiket Isten potenciálisan megteremtett, különböző napokon, különböző időpontokban jelentek meg, és folyamatosan fejlődtek.

Szent Ágoston, 1450/1460. Ismeretlen készítő. (A fotó forrása: Heritage Art/Heritage Images/Getty Images)

Hippói Szent Ágoston biztos volt abban, hogy a fa nem csak úgy hirtelen jött ki a már megismert, eredeti méretében, és formájában, hanem egy növekedési folyamaton ment keresztül. Mint ahogy más élőlények is az egyszerűbb formából fejlődnek ki bonyolultabb formákká. Magától értetődik, hogy akkoriban nagyon kevesen gondolták, hogy ez működőképes elmélet.

Brahmagupta volt az első, aki megértette a gravitációt          

A gravitáció vizsgálata évszázadok óta része a filozófusok és a tudósok kutatásainak. Míg általában Galileót, Newtont és Einsteint tekintjük úttörőnek ezen a területen, arról kevesebb hír szólt, hogy egy hetedik századi csillagász és matematikus, Brahmagupta jóval előttük megfogalmazta már a gravitációs elméleteket. A megmaradt feljegyzések szerint azt állította, hogy „a természet törvénye értelmében minden nehéz dolog a földre hull, mert a földnek az a természete, hogy vonzza és megtartsa a dolgokat, ahogyan a víznek az, hogy folyjon”. De senki sem figyelt rá, és Brahmagupta elképzelései olyanok maradtak, mint lábjegyzetek a könyvekben.

Sir Isaac Newton és a gravitáció elmélete – egy almafa mellett ül a tudós, miközben a fákról hullanak az almák. Newton angol fizikus, matematikus, csillagász, természetfilozófus, teológus volt. (A fotó forrása: Culture Club/Getty Images)

Az emberek attól tartottak, hogy a vakcináktól olyanok lesznek, mint a tehenek

Az, hogy ez a képtelen ötlet honnan jött, nem lehet tudni, de az biztos, hogy abban a korban, amikor Edward Jenner élt, a himlő egy szörnyű, megállíthatatlan betegségnek tűnt. Akik elkapták, azoknak nem sok esélyük maradt, vagy meghaltak, vagy egy életen át viselték annak következményeit betegségek formájában. Jenner azonban megfigyelte, hogy azok a lányok, akik közvetlenül tehenekkel dolgoztak, tehát például megfejték őket, ellátták az állatot, azok nem kapták meg a himlőt. Azt feltételezte, hogy talán ezek a lányok immunissá váltak a himlőre, mivel valószínűleg elkapták korábban a tehénhimlőt, ami jóval gyengébb lefolyású volt, mint az emberek által terjesztett himlő. A tehénhimlőből kigyógyulva pedig a lányok védve voltak a rettegett betegségtől.

Jenner nemcsak feltárta elméletét, de be is bizonyította, hogy igaza van. 1796-ban egy nyolcéves kisfiún, James Phippsen-en próbálta ki az elméletet. Ejtett a gyereken egy vágást, amelyet kis mennyiségű tehénhimlő gennyel kent be, így az elfertőződött. Később himlő-járvány idején James nem kapta el a betegséget, tehát immunissá vált vele szemben, így tulajdonképpen ezt az esettanulmányt tekintik Jenner életében az első sikeres tanulmánynak.

Edward Jenner angol orvos beoltotta a fiát. Eredeti szobor alapján színesített műalkotás. Giulio Monteverde művész munkája. (A fotó forrása: The Print Collector/Getty Images)

A társadalom tagjai természetesen bizalmatlanul nézték az oltóanyagot, többen voltak, akik a saját szemüknek sem hittek, ezért aztán különféle kritikákkal illették Jenner tanulmányát. Szatirikus darabok születtek a témában, különösen figyelemmel kísérték a „The Cow Pock” című szatirikus rajzfilmet, amelyben olyan emberek szerepeltek, akik a vakcina beadása után teheneket hajtanak ki a testükből.

Kertész és genetikus

Minden bizonnyal majdnem mindenki azt gondolja, hogy a genetika fejlődésének kísérletei az első perctől kezdve laboratóriumokban és kórházakban zajlik, de nem így van. Az első kísérleteket kertben végezték. Gregor Mendel a saját kertjében a borsókat vizsgálta, az érdekelte, hogy nőttek, miket örököltek: magasság, hüvely alakja, mag színe és virága, az előzőekhez képest, és majd az utánuk következő generáció miben tér el tőlük. Azt kutatta, hogy vannak-e olyan tulajdonságok, amik dominánsak, tehát amik minden borsógenerációban megvannak, és van-e olyan, ami csak egy-egy borsószemnél jelenik meg. Amikor 1865-ben ismertette eredményeit, senki nem vette komolyan. Azt gondolták, hogy ezek az eredmények csupán kísérletezgetések, és semmi esetre sem egyedi és úttörő felfedezések születtek.

Gregor Johann Mendel (1822-1884) osztrák pap, biológus és botanikus, akinek munkája megalapozta a genetika tanulmányozását. (A fotó forrása: Hulton Archívum/Getty Images)

Mendel azonban egyáltalán nem csüggedt el, és állítólag azt mondta egy barátjának: "Eljön az én időm." Azt azonban már nem élte meg, amikor az utána következő generációk felfedezték, hogy van valóságalapja annak, amit mondott. Mendel írásait figyelembe véve, és leellenőrizve, Hugo de Vries és Carl Correns 1900-ban végzett hasonló kutatásokat.

Marshall és Warren megérzése

Barry J. Marshall és J. Robin Warren tudósok felfedezték, hogy a Helicobactor pylori néven ismert baktérium a gyomorfekély kialakulásának elsődleges tényezője. Ezt megelőzően a legtöbben úgy gondolták, hogy a stressz, a diéta vagy a fűszeres ételek voltak a fő okok, amelyek végül a betegség kialakulásához vezettek. A két tudós eleinte nevetség tárgyaivá vált képtelennek tartott ötleteik miatt, de miután egyre több kutatást végeztek, kezdték őket komolyabban venni. Végül a kétkedőket elhallgattatták, amikor 2005-ben a tudósok megkapták a Fiziológiai és Orvostudományi Nobel-díjat.

A Nobel-díjas patológus, Dr. Robin Warren és Barry Marshall professzor sajtótájékoztatót tart a Nyugat-Ausztráliai Egyetemen, amikor odaítélték nekik az orvosi Nobel-díjat, Perthben, 2005. október 4-én. (A fotó forrása: TONY ASHBY/AFP/Getty Images)

Kopernikusz és Galilei a heliocentrikus világképet hirdette

Nicolas Kopernikusz reneszánsz csillagász terjesztette el a heliocentrikus világképet a 16. században, amely elmélet szerint a Naprendszer középpontjában nem a Föld, hanem a Nap áll. A tudomány szempontjából mostanra ez a hipotézis a legfontosabbak egyike, de nem volt mindig így. Galileo Galilei érdeklődött a Kopernikusz által elterjesztett, de a vallási vezetők által eltemetett heliocentrikusság gondolata iránt, így az 1600-as évek elején újra napvilágra hozta az ötletet. A vallási vezetők nem díjazták kezdeményezését, házi őrizetbe helyezték. Ez azonban nem akadályozta abban, hogy továbbra is azt állítsa: a Föld és más bolygók a Nap körül keringenek. Élete során istenkáromlás volt ilyesmit állítani, mivel az emberek általában azt hitték, hogy a Föld a teremtés állandó központja, Isten tervének részeként. Így tehát nincs abban semmi meglepő, hogy Galilei élete végéig házi őrizetben maradt.

1520 körül, Nicolas Kopernikusz (1473 – 1543) csillagász. A lengyelországi Torunban született Mikolaj Kopernik néven, és először ő írta le a Naprendszer heliocentrikus természetét, amely szerint a bolygók a Nap körül keringenek. (A fotó forrása: Stock Montage/Getty Images)

A kezet mosó sebészek felháborodást váltottak ki        

Mamár mindenhol kötelező és elvárt a kézmosás, de voltak korszakok, amikor ez felháborodást váltott ki egyes körökben. Különösen így volt ez az orvosok esetében. 1847 táján Semmelweis Ignác magyar orvos azt javasolta, hogy két beteg között az orvosok klórmészoldattal mossák meg a kezeiket. Ez az oldat fertőtlenítette volna azokat a felületeket is, amik nehezen moshatók vízzel. Semmelweis volt az az orvos, akit az „anyák megmentőjeként” emlegettek, mert neki köszönhetően csökkent a gyermekágyi láz következtében elhalálozott anyák száma.

A kézmosás gondolata viszont kiakasztotta a korabeli sebészeket, és felháborodásuknak hangot is adtak. Szerintük az, hogy egy-egy sebészeti ellátás során ruhájukat és fedetlen testrészeiket vér borította, az annak a jele, hogy jól végzik a munkájukat.

Semmelweis Ignác. A fotó forrása: ullstein bild/ullstein bild/Getty Images 

Semmelweis gyakorlata 1% alá csökkentette a halálozást, de abban az időben orvosi körökben nem vívott ki magának elismerést, mivel nem tudta pontosan megmagyarázni, mit csinált annak érdekében, hogy kevesebb legyen a halálozási arány. A legjobb magyarázat, amit ki tudott találni, hogy a betegségért a „hullott anyag” okozta szennyeződés volt a felelős, így nevetséges, bizonyíthatatlan elképzelései miatt inkább gúnyolták, mint elismerték. Szerencsére azonban voltak olyan sebészek, akik a kritizálás, és gúnyolódás helyett inkább megfigyelték az orvost, akinek így végül ötletei egy része megmaradt.

Semmelweis baktériumokkal kapcsolatos elképzeléseit Louis Pasteur, a modern bakteriológia egyik megalapítója dolgozta ki, aki azonosította a baktériumok létezését és elpusztításuk lehetséges módjait vizsgálta.

A Lister-féle antiszeptikus eljárást megvetéssel kezelték

Bár manapság bevett gyakorlat a steril sebészeti környezet kialakítása, Joseph Listernek komoly harcot kellett vívnia, amikor megpróbálta meggyőzni az orvostudomány világát arról, hogy a mikroorganizmusok felelősek lehetnek azoknak a betegeknek a haláláért, akiken műtéti beavatkozásra került sor.  Amikor kifejlesztett egy kórokozókat pusztító antiszeptikus szert, akkor az senkit nem érdekelt.

Joseph Lister irányította azt a műtétet, ahol a karbolsav spray alkalmazását bevezették, 1865 körül. (A fotó forrása: Bettmann/Contributor)

Amikor Lister előadta saját elméleteit, az orvosi világ annyira ellene volt, hogy több lapban is figyelmeztetéseket írtak a gyakorlatairól, 1873-ban. Habár nem sikerült meggyőznie kollégáit, de a fiatalabb generációnál mégis sikerrel járt, ők nyitottak voltak elképzelései iránt.

Robert H. Goddard bebizonyította, hogy a rakéták képesek működni légüres térben is     

Míg ma Goddard nevéhez olyan kutatóközpontok, és iskolák kapcsolódnak, mint a Goddard Institute for Space Studies és a NASA Goddard Space Flight Center kutatólaboratóriuma, kezdetben mindenki azt gondolta, hogy Goddard idealista, akinek irreális ambíciói vannak. Kételkedésüknek hangot is adtak. 1920-ban például a New York Times címlapon hozta le a csípős kijelentését, amely úgy hangzott: „Úgy tűnik, Goddard professzorból hiányzik az a tudás, amelyet naponta adnak át a középiskolákban”. Goddard ugyanis biztos volt abban, hogy a rakéták légüres térben is tudnak működni.

1924. 10. 1. – Boston: Robert H. Goddard professzornak, a worcesteri, Massachussetts állambeli Clark College fizikaoktatójának megmutatják az első rakétát, amellyel kísérletezhetett. Goddard professzor azt remélte, hogy ezt a rakétát 5000 mérföld/órás sebességgel a Holdra lőheti. (A fotó forrása: Bettmann/Contributor)

A kudarc nem tántorította el Goddardot, ahogy a gúnyolódó címlapsztorik sem, mint például: „A Hold rakétája 238 799 és fél mérföldet tévesztett.” Végül 1926. március 16-án Goddardnak sikerült egy folyékony hajtóanyaggal működő rakétát 41 láb magasságba juttatnia. Bár a rakéta repülése csupán két másodpercig tartott, ez elég volt annak bizonyítására, hogy igazat mondott az állításaiban. Ezt követően csapatával 1926 és 1941 között 34 rakétát indítottak útnak, amelyek némelyike ​​elérte a 2,6 kilométert.

Goddard egyik korábbi kritikusa, a New York Times elismerte azt, hogy hibázott, amikor meggondolatlanul kritizálta a férfit, és bocsánatot kért tőle. Igaz, ezt már Goddard nem élhette meg, hiszen 1945-ben meghalt, és az újság 1969-ben ismerte el hibáját az után, hogy az Apollo 11 elhagyta a Földet. Visszavonták a korábbi vezércikket, és egy rövid helyesbítést tettek közzé: „További vizsgálatok és kísérletek megerősítették Isaac Newton 17. századi eredményeit, és mára határozottan bebizonyosodott, hogy a rakéta légüres térben is működhet. A The Times sajnálja a hibát.”

Tesla megjósolta az internetet

1909-ben egyszer valaki megkérdezte Nikola Teslát, hogy szerinte hogyan fog kinézni a jövő technológiája.

Nikola Tesla (1856-1943) szerb-amerikai feltaláló, mérnök és futurista, 40 éves, 1896 körül. (A fotó forrása: Bettmann/Contributor)

Annak ellenére, hogy a WiFi-re és a mobiltelefonok feltalálására még 80 évet kellett várni, Tesla azt a választ adta a fenti kérdésre: "Hamarosan lehetséges lesz vezeték nélküli üzenetek továbbítása a világ minden táján olyan egyszerűen, hogy bárki hordozhatja és kezelheti saját készülékét." Milyen igaza volt.

Forrás:

thevintagenews.com

Felső kép: pixabay