Egy biztos: A londoni viktoriánus korszak érdekes időszak volt. Az ipari forradalom idején új termékek, szokások és különböző életmódok jelentek meg. Egyes szokások szokatlanabbak voltak másoknál, és voltak olyanok, amiktől jó volt megszabadulni a 20. században. Bár gyönyörű ruhaköltemények jellemezték, azért örülhetünk, hogy a viktoriánus korszak már nem az életünk része. Mai írásomban 10 bizarr szokást mutatok be, ami miatt vakargatni fogjuk a fejünket. Háááát…

Patkányméreg használata a sebesség javítására

A sportolók mindig is használtak teljesítményfokozó gyógyszereket, hogy sikereket érjenek el a sporteseményeken. Az elsődleges különbség a viktoriánus korszak és a mostani között az, hogy amíg ma megbélyegzés és kizárás jár, ha valakit rajta kapnak, régen a sportolók számára a „doppingszerek” használata engedélyezett volt. Éppen ezért nem próbálták elrejteni használatukat és néha különös anyagot fogyasztottak annak érdekében, hogy növeljék a gyorsaságukat. Akadt mérgező termék is: ilyen volt a patkányméreg.

 Fotó: Kirn Vintage Stock / Getty Images

Strychnine a neve annak a patkányméregnek, ami halálos ugyan, de ha kis dózisokban használják, akkor serkentőként hathat. Gyakran befecskendezték a testükbe és úgynevezett coca levelekkel használták, ami annak idején 1886-tól 1903-ig a Coca Cola egyik hozzávalója is volt. A kettő együtt pedig hatékony módszer volt arra, hogy növelje a sportoló teljesítményét.

Minek váljon el a feleségétől, ha el is adhatja?

Az elmúlt évszázadokban a társadalom negatívan tekintett a válásra. Ez különösen igaz volt a viktoriánus korszakban, mivel akkoriban az emberről alkotott megítélés roppant fontos volt, főként a jómódú családokban. Éppen ezért a gazdag férfiak, ha ráuntak asszonyukra, akkor árverésre bocsátották, válás helyett.

Így bocsátották áruba a nőket. Fotó: Thomas Rowlandson / Wikimedia Commons

Az 1800-as évek közepéig különösen gyakori volt, hogy a férjek körtéren felvonultatták feleségeiket, hogy bemutassák őket a potenciális licitálóknak. Habár a feleségeknek lehetőségük volt arra, hogy megakadályozzák eladásukat, sok nő mégis úgy tekintett erre a lehetőségre, mint egy módja annak, hogy elkerüljék az egészségtelen, nemkívánatos kapcsolatot, ezért inkább beleegyeztek.

Különleges oka van annak, hogy feketét viseltek

Míg a fekete ruházatot manapság a gót kultúrához társítják, és többnyire akkor viseli valaki állandóan, ha valakit gyászol, addig a viktoriánus időkben szükségből viselték. S mi volt az ok? Környezetszennyezés.

Fotó: H. Armstrong Roberts / Getty Images

A viktoriánus korszak egybeesett az ipari forradalommal, ami azt jelentette, hogy állandó füst és por volt Londonban. Vastag volt a szmog és az épületek, illetve a ruhák sem úszták meg azt, hogy rájuk szálljon a sok kosz és szennyeződés. A fekete ruházat pedig segített az embereknek abban, hogy elrejtsék, mennyire koszosak az öltözékeik.  

A testrablók inváziója

A 20. század elején az orvosoknak engedélyezték, hogy átkutassák, és alaposan megvizsgálják a halálra ítéltek holttestét. Azonban nem sok embert ítéltek halálra, így azok, akik gyorsan pénzt akartak keresni, furcsa ötlettel álltak elő, hogy pótolják a halott testek hiányát.

Sírrablók, készítette: Hablot Knight Browne. Fotó: Print Collector / Getty Images

Annak érdekében, hogy kielégítsék a holttestek iránti keresletet, a „sírrabló” gúnynévre hallgató emberek friss sírokat kezdtek feltárni, kiásták a holttesteket és eladták az orvosi iskoláknak. Ez a szokás olyannyira rendszeres volt, hogy az embereknek a nemrég elhunyt szeretteik sírja mellett napokig őrködniük kellett, hogy megakadályozzák az elrablását.

Pózolás az elhunyttal

A fotózás gyerekcipőben járt a viktoriánus korban, és éppen ezért nem volt olcsó mulatság. Ez azt jelentette, hogy a családok többsége nem tudott közös fényképet készíttetni, mert nem volt rá pénzük, kivéve egyetlen alkalmat: amikor egy szeretett hozzátartozójuk elhunyt.

Fotó: Wikimedia Commons

A halál gyakori volt a betegségek miatt, ezért a viktoriánus korban élők hozzászoktak ehhez a szokáshoz. Bármennyire is hátborzongatóan hangzik, a halál után készült fotók egy lehetőség volt arra, hogy örökre emlékezzenek az emberek szeretteikre.

Béreljen egy professzionális gyászolót!

Ha már a halálról beszélünk, akkor nem mehetünk el amellett sem, hogy volt bizony olyan személy, aki abból élt, hogy munkát vállalt hivatásos gyászolóként. Hogy mi is ez? Embereket vettek fel temetésre, akiknek az volt a feladatuk, hogy szomorúnak tűnjenek.

Ez az őrültség annyira beépült a társadalom szokásai közé, hogy még Charles Dickens is írt róla Oliver Twist című művében.

Fotó: Hulton Archive / Getty Images

A „Némák” néven is ismert gyászolók kihasználták a viktoriánus korszakban a magas halálozási arányt. Szinte üzletet építettek erre, s feladatuk mindössze annyi volt, hogy jellegzetes gyászruhát viseljenek, és egy személy koporsóját kövessék a sírhelyéhez, miközben szomorú tekintetet vágnak.

Az arzén csodálatos vegyi anyag volt       

Az arzén valójában rendkívül mérgező az emberekre. Ez a tény évszázadok óta ismert, és bár a viktoriánus korban élők tisztában voltak rossz hatásaival, ez nem akadályozta meg őket abban, hogy kozmetikumokban, gyógyszerekben és más termékekben használják.

Fotó: Universal History Archive / Getty Images

Az arzén használatának sikerét nagyrészt a könnyű elérhetőség és az alacsony költségek okozták. Szerencsére 1851-ben elfogadták az úgynevezett arzéntörvényt, amely szabályozta a termékekben felhasználható mennyiséget, és ezáltal csökkentette a fogyasztók súlyos megbetegedésének valószínűségét.

A madarak divatosak

A viktoriánus divat egyik szimbóluma a nagy, színes kalapok. Bár az emberek többsége csodálkozik azon, hogyan sikerült a fejükön tartani őket, van még egy dolog, amit érdemes megvizsgálni: honnan jöttek ezek a ragyogó tollak?

Amy Roselle angol színésznő, 1887. Fotó: Print Collector / Getty Images

Az ilyen kalapok rendkívül népszerűek voltak, de sajnos ahhoz, hogy elkészítsék őket rengeteg madarat kellett megölni, és így több faj is a kihalás szélére került. Megnőtt a vadászok száma, akik csapdába ejtették a kívánt madarakat, becslések szerint 200 millió madarat öltek meg évente. A szokást csak 1921-ben tiltották be Nagy-Britanniában.

A víziló fogai hasznosak voltak       

Míg egy új fogsor ma akrilgyantából készül, a viktoriánus korszakban meglehetősen szokatlan hozzávalóval készült: emlősfogak. Számos állatot használtak, közülük a legnépszerűbb a víziló volt, mivel őrlőfogai elég nagyok voltak ahhoz, hogy megfelelő méretűek és alakúak legyenek az emberi fogakhoz.

Víziló elefántcsontból készült fogsor, 1830. Fotó: Science & Society Picture Library / Getty Images

Az évek során különféle anyagokból készültek fogpótlások. Az észak-olaszországi etruszkok aranyszalagokkal rögzített emberi fogakat használtak, míg a japánok fát. Az első porcelán fogpótlást 1770 körül Alexis Duchâteau találta fel, és a mai stílusok is ebből a korábbi modellből indulnak ki.

„Alexandra sántít”

Bár furcsának tűnhet, a viktoriánus Londonban népszerű jelenség volt, hogy a nők sántítottak. Az úgynevezett „Alexandra sántít”-szokás Alexandráról, a walesi hercegnőről kapta a nevét, aki Viktória királynő fiával, VII. Edward királlyal lépett frigyre.

Alexandra, Wales hercegnője, 1868. Fotó: Hulton Archive / Getty Images

Alexandra hercegnő reumás lázban szenvedett, ennek köszönhetően pedig sántikált. A királyi család azokban az időkben népszerűbb volt, mint ma, és erre tekintettel a nők „másolni”, utánozni kezdték a hercegnőt. Ezt pedig a nem megfelelő cipő viselésével sikerült elérni. Annyira népszerű lett ez a hóbort, hogy a cipészek úgy kezdték a lábbeliket gyártani, hogy a fenti igényeket is figyelembe vették.

Forrás:

thevintagenews.com