Stephen King neve a horror és a pszichológiai feszültség szinonimája, de pályafutásának egyik legvitatottabb darabja nem természetfeletti szörnyekről vagy démonokról szól. A Rage című regény – amelyet King fiatalon, Richard Bachman álnéven írt – egy olyan történet, amely mára gyakorlatilag eltűnt a hivatalos könyvpiacról, és amelyet maga a szerző vont vissza. 

Egy korai, nyers regény

A Rage eredetileg az 1970-es években született, amikor Stephen King még kereste a hangját. A középiskolás diák, Charlie Decker fegyvert visz az iskolába, lelövi két tanárát és az egész osztályt túszként tartja fogva. A könyv nagyrészt azokkal az okokkal és eseményekkel foglalkozik, amelyek elvezettek ehhez a sajnálatos helyzethez. Nem csak Charlie személyes élettörténetét ismerhetjük meg azonban, hanem néhány osztálytársáét is, akik nagyrészt – felettébb meglepő módon – sajnálattal viszonyulnak Charlie-hoz. Bár néhányuk számára a kialakult helyzet felér a világvégével – ahogyan ez meg is fogalmazódik a műben –, végeredményben mégiscsak Charlie az, akinek a történet befejeztével felelnie kell tetteiért. A történet nagy része pszichológiai párbeszéd: a fiú beszél, magyaráz, provokál, miközben a diákok fokozatosan vonódnak be a gondolatmenetébe. 

A regény felépítése és elmondása már önmagában is szokatlan volt, hiszen nem az áldozatokra, hanem az elkövető belső világára koncentrál. King nem menti fel a főhőst, de próbálja megérteni. Ez a megértés azonban sokak szerint veszélyesen közel kerül az azonosuláshoz.

Forrás: Karolina Grabowska, pexels

A valóság és az irodalom találkozása

A Rage sokáig különösebb figyelem nélkül létezett, mígnem az 1980–90-es évektől kezdve több valós iskolai lövöldözés kapcsán is felmerült a regény neve. Egyes esetekben az elkövetőnél megtalálták a könyvet, például a mű egy példánya felbukkant egy Michael Carneal nevű fiú holmija között, aki 1997. december 1-jén lövöldözést rendezett egy amerikai iskolában. Máskor kiderült, hogy az iskolai lövöldöző olvasta, ismerte, vagy hivatkozott rá. 

Fontos hangsúlyozni: nem a könyv „okozta” ezeket a tragédiákat. Az iskolai erőszak összetett társadalmi, pszichológiai és családi tényezők eredménye. Ugyanakkor a Rage olyan narratívát kínált, amelyben egy dühös, kirekesztett, problémás fiatal „hangot kap”, és amely egy instabil olvasó számára megerősítő hatású lehetett.

Stephen King később úgy fogalmazott: a regény nem fegyver, hanem „gyorsítószer” – nem hozza létre az erőszakot, de felgyorsíthatja azt, aki már amúgy is a szakadék szélén áll.

Az író ritka döntése

A regény azért vált különösen ismertté, mert a szerző 2000-ben úgy döntött, hogy nem engedélyezi a könyv amerikai utánnyomását, miután a kilencvenes évek végén több olyan iskolai lövöldözésre is sor került, amilyet a regény is tematizál.

Kevés példa van arra, hogy egy világhírű író önként visszavonja egy művét. Stephen King azonban meghozta ezt a döntést. Kérte, hogy a Rage ne jelenjen meg új kiadásokban, és eltávolíttatta a Bachman Books későbbi gyűjteményeiből is. Nem cenzúrára hivatkozott, hanem erkölcsi felelősségre.

Ez különösen figyelemre méltó egy olyan szerző esetében, akinek műveiben gyakran szerepel extrém erőszak. A különbség King szerint az volt, hogy míg más könyvei világosan elítélik vagy kívülről szemlélik az erőszakot, a Rage túl közel engedi az olvasót az elkövető gondolkodásához.

Forrás: Tima Miroshnichenko, pexels

Miért nem jelent meg magyarul?

A Rage soha nem jelent meg hivatalosan magyar nyelven. Ennek oka részben az, hogy már azelőtt problémássá vált, mielőtt a magyar kiadók komolyan fontolóra vették volna, részben pedig az, hogy a szerző visszavonása után jogilag és erkölcsileg is kényes lett volna a kiadás. Így a könyv Magyarországon inkább legendaként, hivatkozásként él.

Tanulságok egy eltűnt könyvből

A Rage története fontos kérdéseket vet fel az irodalom felelősségéről. Meddig mehet el egy író az empátia ábrázolásában? Hol húzódik a határ a megértés és az igazolás között? És vajon felelős-e egy mű azért, mert félreértelmezik a benne leírtakat?

Stephen King döntése nem azt üzeni, hogy a nehéz témákat el kell hallgatni. Inkább azt, hogy az alkotó – különösen, ha milliókhoz szól – nem moshatja kezeit, ha egy műve váratlanul veszélyes kontextusba kerül. A szavaknak súlya van, és néha talán jobb, ha egy-egy történetet nem mesélünk el. 

Forrás:

wikipedia

Felső kép: cottonbro studio, pexels