A természet élővilága nemcsak gyönyörű, hanem lenyűgözően leleményes is – tele apró trükkökkel, rejtett stratégiákkal és túlélési fortélyokkal. De talán semmi sem bizonyítja jobban ezt a találékonyságot, mint az álcázás művészete. Vannak állatok, amelyek képesek úgy eltűnni a szemünk elől, mintha soha nem is léteztek volna; mások a színüket, formájukat, sőt még a mozdulataikat is megváltoztatják, hogy megtévesszék a ragadozókat vagy becserkészhessék zsákmányukat. Ők a természet igazi bűvészei – a láthatatlanság mesterei. A színek és a minták birodalmában élnek ezek a különleges teremtmények: a polip, a kaméleon, a hóbagoly vagy a botsáska mind ugyanannak a túlélési stratégiának a mesterei. Fedezzük fel együtt, miként formálták írásom főszereplői a rejtőzködés tudományát a tökéletességig!

A tengerek színváltó zsenije – a polip

A polipok, különösen a trópusi vizekben élő fajok, a bolygó leglátványosabb álcázóművészei közé tartoznak. Bőrükben speciális sejtek – kromatofórok, iridofórok és leukofórok – segítségével képesek másodpercek alatt megváltoztatni színüket, sőt még a bőrük textúráját is. Egy pillanatban még a homokos tengerfenék mintázatát utánozzák, a következőben pedig egy korallág mozgását idézik. A mimikri polip (Thaumoctopus mimicus) pedig ennél is tovább megy: más tengeri élőlények, például oroszlánhalak, tengeri kígyók vagy lepényhalak mozgását utánozza, hogy elriassza ellenségeit. Mintha egy tengeri színész lenne, aki bármikor új szerepbe bújhat.

Érdekesség: "A mimikri a biológia azon jelensége, amikor egy élőlény valamelyik másik élőlény, esetleg élettelen tárgy külső jellegzetességeit utánozza, hogy ebből előnye származzon (pl. elkerülje a ragadozót vagy éppen ellenkezőleg, megtévessze a zsákmányállatát)" – írja a wikipedia.

A mimikri polip beleolvad a környezetébe. Forrás: Steve Childs, CC BY 2.0, wikipedia

De ilyen is lehet. Forrás: Silke Baron, CC BY 2.0, wikipedia

A sivatag láthatatlan lakói – a tüskés ördög és a homokskink

Az ausztrál tüskés ördög (Moloch horridus) első pillantásra inkább egy kődarabra vagy száraz tüskés bokorra hasonlít, mint élőlényre. Bőrének színe a környezet hőmérsékletéhez és fényviszonyaihoz igazodik: reggel világosabb, hogy visszaverje a napsugarakat, este pedig sötétebbé válik, hogy jobban beleolvadjon a homokba.

Itt van róla kép: 

Forrás: KeresH, CC BY-SA 4.0, wikipedia

Forrás: Bäras, CC BY-SA 3.0, wikipedia

A homokskink (Scincus scincus), más néven „homokúszó”, annyira alkalmazkodott a rejtőzködéshez, hogy testével szó szerint belemerül a homokba. Mozgása olyan, mintha úszna a vízben – így menekül meg a ragadozók elől, miközben teljesen eltűnik a szemük elől.

Képen is mutatom:

Forrás: FinnHK, CC BY-SA 4.0, wikipedia

Forrás: Wilfried Berns, CC BY-SA 2.0 de, wikipedia

Az erdő árnyékában – a levélutánzó bogarak és sáskák

A trópusi esőerdőkben találkozhatunk a természet legmegtévesztőbb teremtményeivel: a levélutánzó rovarokkal.

A levélsáska (Phyllium bioculatum) teste és szárnya annyira tökéletesen utánozza a zöld levelek formáját, hogy még az erezet, sőt a „megrágott” szélű minták is láthatók rajta. Ha pedig megmozdul, finoman billeg, mintha csak a szél fújná a növény leveleit.

Forrás: Else, wikipedia

A levélbogarak és pálmalevél-lepkék hasonló trükköket alkalmaznak – az evolúció évmilliói alatt tökéletesítették az álcázást, amelyet még a legélesebb szemű ragadozók is alig tudnak felfedezni.

Forrás: entomart, wikipedia

A havas tájak láthatatlan vadászai – a hóbagoly és a sarki róka

A sarkvidék lakói a színek hiányát fordították a maguk javára. A hóbagoly hófehér tollazata nemcsak a hideg elleni védelemre szolgál, hanem kiváló álcázás a vakítóan fehér tundrán. A hímek különösen világosak, hiszen nekik a nyílt, hófedte területeken kell vadászniuk.

Itt van egy hím hóbagoly:

Forrás: Bill Bouton, CC BY-SA 2.0, wikipedia

A sarki róka szintén szezonális „öltözködő”: télen hófehér bundát visel, nyáron pedig barnásszürkére vált, hogy beleolvadjon a köves, mohás tájba. Így akár hónapról hónapra új ruhát ölt a túlélés érdekében.

Hát nem gyönyörű?

Forrás: Jonathen Pie, CC0, wikipedia

Nyáron ruhát vált:

Garst Warren, CC BY-SA 4.0, wikipedia

A dzsungel árnyéka – a bot- és levélutánzó bogarak

Ha valaha is megpróbáltál botutánzó rovart keresni egy erdei ágon, tudod, milyen lehetetlen küldetés. A botsáskák (Phasmatodea) testfelépítése tökéletesen utánozza a vékony ágakat – még a csomók, repedések és árnyékok is megtalálhatók rajtuk. Egyes fajok képesek lassan ringatózni, mintha a szél mozdítaná meg őket, így teljesen hitelessé teszik az álcájukat.
Egy ragadozó madár számára ezek a rovarok egyszerűen nem léteznek – a természet egyik legzseniálisabb optikai trükkje ez.

Alan Gilchrist, CC BY-SA 3.0, wikipedia

A színváltozás mesterei – a kaméleonok

Nem maradhatnak ki a sorból a kaméleonok sem, akiknek legendás színváltása valójában sokkal több, mint puszta álcázás. Bár a színek módosítása segít beleolvadni a környezetbe, a kaméleonok színjátéka kommunikációs eszköz is: hangulatot, hőmérsékletet, sőt még társadalmi rangot is jelezhetnek vele.

Nézd meg képen is:

Forrás: Adrian Pingstone, közkincs, wikipedia

A párduckaméleon például Madagaszkár erdeiben él, és a zöldtől a narancsig terjedő árnyalatokban villog – egyszerre hívogató és figyelmeztető jelzésként.

Mutatok képet róla is: 

Forrás: Charles J. Sharp, CC BY-SA 3.0, wikipedia

De akár még színesebbé is válhat:

Forrás: Anne97432, CC BY 2.5, wikipedia

A természet láthatatlan birodalma

Az álcázás nem csupán túlélési stratégia – ez a természet egyik leglátványosabb evolúciós remekműve. A különböző fajok millió évek során fejlesztették ki ezeket a képességeket, hogy elkerüljék a veszélyt vagy meglepjék a zsákmányt. Akár a tenger mélyén, akár a sivatag homokjában, az erdő lombjai között vagy a sarkvidék hómezőin járunk, mindenhol ott lapulnak az álcázás mesterei – csak éppen soha nem vesszük észre őket.

Forrás:

wikipedia oldalak

Felső kép: Bill Bouton, CC BY-SA 2.0, wikipedia