A kisgyermekek kétségtelenül kíváncsi teremtmények. Tudni akarnak mindenről, még arról is, hogy az egyes tárgyaknak milyen illatuk vagy ízük van. Mivel még nem tudnak különbséget tenni aközött, hogy mi az, ami kárt tehet bennük, és mi az, ami veszélytelen, ezért hajlamosak szinte bármit lenyelni. Ez minden szülőt rendkívül aggódóvá tesz, hiszen a szülők féltik kisgyermekeik biztonságát, és igyekeznek mindent megtenni, hogy elkerüljék az ilyen helyzeteket. A különböző, apróbb tárgyakat a gyerekektől elzárják, mégis bekövetkezhet az, ami ellen védekezni próbálnak.

Amikor Dr. Andy Tagg kisgyermek volt, lenyelt egy Lego-darabot. Valójában kettőt, mert összeragadtak. A terve gyermekként az volt, hogy a két fogsora közé teszi a lego-fejet, de balul sült el a terv és véletlenül lenyelte a játékot. De semmi baj nem történt, hiszen a széklettel egy idő után távozott a testéből.

Az ausztráliai Melbourne-ben található Western Health sürgősségi orvosaként Dr. Tagg naponta sok aggódó szülővel találkozik, akik azzal a panasszal viszik be gyermekeiket a klinikára, hogy lenyeltek egy tárgyat, egy játékdarabot. A gyerekek túlnyomó többségének, mint Andynek is, egy napon belül egyszerűen kimegy a szervezetéből a tárgy, vagyis kikakilja. Így tehát a legtöbb szülő teljesen feleslegesen rohan azonnal a sürgősségire, mert mire odaérnek, a legtöbb esetben már nincs is a gyerek testében a játék.

Dr. Tagg – jó orvoshoz méltón – mégis elkezdett töprengeni, hogyan tudna segíteni a szülőknek, hogy megkímélje őket a teljesen felesleges aggodalomtól.

Elsőként az jutott eszébe, hogy egyenként megnyugtatja a szülőket, és elmagyarázza nekik, hogy nem kell ilyen esetben azonnal a sürgősségire menniük, vagy – ami még ennél is rosszabb –, a gyermek ürülékében kotorászni, a tárgy után kutatva. De Dr. Tagg többre vágyott ennél. Olyan bizonyítékot akart, ami egyrészt annak az üzenetnek a terjesztését teszi lehetővé, hogy egy lego-darab lenyelése nem veszélyes, másrészt a kísérlet eredménye a tudomány számára is jövedelmező lehet. Azon kezdett töprengeni, hogy mivel bizonyíthatná be, hogy semmi problémát nem okoz egy lego-darab elfogyasztása. Öt másik orvossal aztán kitalált egy remeknek látszó ötletet.

Precíz vizsgálat

A hat orvos együtt belefogott egy kísérletbe, az eredményeket pedig megosztották a nyilvánossággal. Sabrina Imbler tudományos újságíró folyamatosan tájékoztatott mindenkit a kísérletről, amely a The Defector magazinban jelent meg. A kísérletben mind a hat orvos lenyelte egy-egy Lego-emberke fejét. Lényegében a céljuk az volt, hogy megfigyeljék, mennyi idő telik el a műanyag játék lenyelése és annak szervezetből való kiürítése között.

 A tanulmány három kritériumot zárt ki a vizsgálatból:

1. Korábbi gyomor-bélrendszeri műtét
2. Az idegen tárgyak lenyelésének képtelensége
3. Undor a székletben való kereséstől

A kutatók ezután kiszámolták az időt: mennyi ideig tartott a lenyelt Lego-fejek testen való áthaladása. Az időintervallumhoz FART (Found and Retrieved Time) pontszámot rendeltek.

A tanulmány végül arra a következtetésre jutott, hogy egy műanyag játék gyorsan kimegy a szervezetből. A vizsgálat kimutatta, hogy az olyan kis tárgyak, amelyeket a gyerekek lenyelnek, valószínűleg 1-3 napon belül a széklettel távoznak, minden komplikáció nélkül. Ez megnyugtatta a szülőket, a kísérletet végző orvosok pedig amellett is szóltak, hogy egyetlen szülőtől sem várható el, hogy gyermeke ürülékében kutasson a tárgy visszaszerzésének bizonyítására. Tehát erre semmi szükség nincs.

Fontos kivétel

Dr. Andy Tagg és munkatársai fel akarták hívni a figyelmet néhány olyan tárgytípusra is, amelyek lenyelés esetén valóban veszélyesek a gyerekekre. Ilyen tárgy lehet a gomb például, de más kis, kerek, ostya alakú elemek is, amelyek gyakran megtalálhatók az elektronikus játékokban. Ezekkel nagyon kell vigyázni.

Forrás:

npr.org

Kép: pixabay