Az ókori Mezopotámiát, amely a mai Irak, Kuvait, Törökország és Szíria területén található, a történészek a „civilizáció bölcsőjeként” emlegetik. A Mezopotámiában élő emberek nevéhez fűződik számos olyan tudomány és hasznos tevékenység létrehozása és fejlődése, mint a csillagászat, a mezőgazdaság, a jog, a matematika, az építészet és természetesen az írás. Talán az egyik legfontosabb és legszélesebb körben használt tevékenységük az ősi ékírás volt, egy olyan írásrendszer, amely végül más korai civilizációkra is kiterjedt.

Az ősi ékírás fejlesztése       

Az ékírás a világ legrégebbi írásformája, amely i. e. 3000 körül alakult ki a sumer nyelv leírására. A sumerok voltak az első emberek, akik Mezopotámiában telepedtek le. Különböző tárgyakkal, és élelmiszerekkel rendelkeztek, ezért kellett nekik valami eszköz arra, amelynek segítségével a meglévő javaikat nyilvántartásba tudták venni. Kezdetben memorizálással próbálták számon tartani a rendelkezésükre álló juhokat, szarvasmarhákat, gabonákat, a sört és a kenyeret, de hamar kiderült, hogy nem ez a jó megoldás. Valószínűleg egy templom tisztviselőit kérték fel arra a feladatra, hogy találjanak ki valamit, amivel könnyebben tudják nyomon követni azt, ami a tulajdonukat képezi. A tisztviselők egyszerűen lerajzolták az általuk rögzített tételeket, vonalakkal, vagy körökkel rajzolták meg a mennyiséget, ezzel jelezték a darabszámot. Így született meg – egy később protosumerként emlegetett – képírásos uruki rendszer, vagyis egy piktografikus, képekből és szimbólumokból álló írás, amelynek beszélt nyelvi változatát nem lehet rekonstruálni. Ez lett az ékírás legkorábbi formája, de szinte semmilyen konkrét adatunk nincs róla, csak bizonyos nyelvészek gondolják úgy, hogy a későbbi sumer nyelvben fellelhetők egy korábbi nyelv elemei.

Az „ékírás” elnevezés a karakterek felépítésére az i. e. 2500-tól használt egyenes vonalak jellegzetes alakjából ered. A piktografikus előzmény mintegy kétezer szimbólumot használt, melynek írásrendszerré alakulása során nagyjából hétszázra csökkentették a lehetséges karaktereket az uruk-kultúra idején.

Az ékírásos karakterekkel ellátott téglák a Choga Zambil zikguratból, egy iráni ősi elámi komplexumból származnak, 1299 körül, forrás: Roger Viollet / Getty Images

A sumer nyelv – hasonlóan az ősi típusú nyelvek többségéhez – nagyon sok hangzót használt, minimun negyven különbözőt, miközben poliszemantikus, azaz egyetlen egytagú szónak rendkívül sok homoním (egyformán hangzó, de különböző értelmű szavak) jelentése lehet. Az ékírás sumer sajátosságaiból és ismert rokon nyelv hiányából adódóan azonban a sumer nyelv hangtana még mindig nagyon homályos. A feliratokat ugyan teljes mértékben megértjük és lefordíthatóak, de annak eredeti hangzása gyakorlatilag ismeretlen. A sumer ékírás eleinte még egyértelműen logografikus, nem a nyelv hangzását, hanem az értelmét kívánta visszaadni. Csak később, folyamatos fejlődés eredményeképp vált részlegesen hangjelölő szótagírássá.

Az írásjelek között alig néhány fonetikus akad, amelyek a szóírás értelmezését segítették elő. A későbbiekben egyre több jel vált fonetikus jellé. Így például a sumer nyelvben az „élet” (TI) és a „nyílvessző” (TI, TIL) nagyjából azonos hangzása miatt az élet fogalmát a nyílvesszővel ábrázolták.

Szöveg rögzítése táblákon

Általában az ékírásos karaktereket úgy hozták létre, hogy egy ék alakú ceruzát belenyomtak a még puha agyagba. A ceruza valószínűleg nádból, magas fűből készült, amely nedves területeken nőtt. A nádat az ókori Egyiptomban is gyakran használták. Ennek a tollnak az alakja miatt nevezték ezt az írásmódot ékírásnak, mivel a latin cuneus szó jelentése „ék alakú”.

Ezen az adminisztratív agyagtáblán szamarakat és szekereket számláltak meg, amelyet ékírással jeleztek, még i.e. 2360 körül készült, forrás: DEA / G. DAGLI ORTI / De Agostini / Getty Images

A felfedezett táblák nagy része Uruk városából származik, amely Mezopotámia déli részén található. Az onnan származó anyagok mennyisége miatt véli úgy sok tudós, hogy ezen a helyen találták fel az ékírást. Bár az ilyen táblák használata volt az ékírás alkalmazásának legnépszerűbb eszköze, azért ékírás karaktereket sziklákon, gyöngyökön, de más tárgyakon, eszközökön is találhatunk.

A szó terjesztése

Hasonlóan ahhoz, ahogy napjainkban a latin ábécét használják sok nyelv alapjaként, a sumerek írásrendszerét is több nyelv leírására alkalmazták: ékírással írták többek közt az akkádot, az elámit, a hettitát és a hurritát, valamint nagy hatással volt az óperzsa írás kialakulására is. Az ékírás a Közel-Kelet diplomáciai levelezésének írásrendszere volt az i. e. 2. évezred teljes egészében, valamint az i. e. 1. évezred első felében. Ez az írástípus a leghosszabb ideig használt írásrendszer, vagyis a protosumer képírással együtt négyezer évnél hosszabb ideig, anélkül háromezer évig általános volt. Az ugariti ábécén keresztül mind a görög, mind a latin ábécé ősének tekinthető, bár az európai betűírások ősét sokszor az ókánaánita ábécében látják, amely az egyiptomi hieroglif írásra is visszavezethető.

Ősi gránitba vésett felirat három nyelven: óperzsa, neo-babiloni és neo-elami, ékírásos karakterekkel írva; Iránban található, forrás: PHAS / Universal Images Group / Getty Images

Erre a fennmaradt legkorábbi bizonyítékok az Akkád Birodalomból származtak, amely a 3. évezred közepén megszállta Mezopotámiát, és meghonosodott a régióban. Ugyanazokat a szimbólumokat használták, mint a sumerok, de az akkád beszélt nyelv szerint ejtették ki a hangokat. Noha ez általában működött, problémák keletkeztek, amikor a különböző karakterek egynél több hanghoz kapcsolódtak.

Az ősi ékírás „Gilgames eposzán” keresztül

Bár az ékírást széles körben használták a különböző civilizációk, végül fokozatosan megszűnt. Ennek oka az lehetett, hogy nem ragaszkodtak az eredeti változathoz, hanem folyamatosan változtattak rajta az egyes civilizációk, és így eltérő ábécéket alkalmaztak egy idő után. A legutóbb felfedezett ékírással megírt tábla i.sz. 75-ből származik. A 18. századtól kezdték a fennmaradt táblákat „megfejteni”, legalábbis kísérleteket tettek erre, mert a Bibliában szereplő helyek és események valódiságát akarták bebizonyítani. Az asszírológusoknak, akik az ókori Asszíria nyelvét és történelmét tanulmányozzák, az ékírást teljesen ismeretlen írásrendszerként kellett megközelíteniük. Nagy nehézségek árán sikerült azonban megfejteniük. Az egyik legfontosabb ilyen elkészült fordítás egy sumer történet, a „Gilgames-eposz” volt, amely egy uruki király kalandjait részletezi. A kalandot ékírással írták tizenkét agyagtáblára.

Carl Knopf professzor és Ida May lehetőséget kap arra, hogy átnézze az ókori Babilonból származó agyagtáblák gyűjteményét, amelyeket különös ékírásos karakterek tettek érdekessé. Ezeket Dr. Knopf fordította le, forrás: Bettmann / Getty Images

A tudósok többsége úgy véli, hogy a Gilgames-eposz adta az ihletet a Biblia néhány történetéhez, és ezért úgy is tekintenek rá, mint a legkorábbi nagy irodalmi műre. A Gilgames-eposz lefordítása lehetővé tette sok más ékírással írt tábla fordítását is. Ezekből az ékírásos történetekből pedig a tudósok jobban megértették az emberiség történelmét azáltal, hogy elemezték ezt a Bibliánál is régebbi szöveget. A Bibliát korábban az emberi történelem első leghitelesebb könyvének tekintették, de amikor felfedezték az ékírást, és lefordították, ez változtatott ezen a véleményen.

Az Ashurbanipal könyvtár ősi ékírásos szövegek hatalmas gyűjteménye

Az összes ékírásos táblagyűjtemény közül a British Museumban található, az Irving Finkel asszírológus által kezelt gyűjtemény az egyik leghatalmasabb a világon. Körülbelül 130 000 különböző területről származó szöveget vagy szövegrészletet tartalmaz. Az egyik leghíresebb azonban az Ashurbanipal könyvtáraként ismert szöveggyűjtemény, amely nagyjából 30 000 ékírásos szöveget tartalmaz.

Az Ashurbanipal könyvtára olyan szövegeket őriz, amelyeket Ashurbanipal király gyűjtött össze az időszámításunk előtti 668-627 közötti uralkodása alatt. A szövegeket a mai Irak területén találták meg egy Ninive nevű ősi város romjai között. Bár magát a várost tűz pusztította el, a táblák megmaradtak. Fehér és narancssárga csíkos gyöngy, tetején halványan ékírásos karakterekkel.

Achátgyöngy I, vagy II. Kurigalzutól származó ékírásos felirattal, a Kr. e. 14. századból maradt fent, Mezopotámiából került elő, forrás: Sepia Times / Universal Images Group / Getty Images

Az Ashurbanipal könyvtára ékírásos szövegek sumer és akkád változatát egyaránt tartalmazza különféle témákban, beleértve az irodalom, az orvostudomány, a vallás, a történelem és a csillagászat területét is. Az első szövegeket Austen Henry Layard brit tudós találta meg 1850-ben. Azonnal a British Museumba kerültek, ahol ma is őrzik őket, a későbbi években felfedezett ősi szövegekkel együtt.

Forrás:

thevintagenews.com

wikipedia

Kiemelt kép: Prisma / Universal Images Group / Getty Images